Rabszolga emlékek 2. rész

Reggel korán bejöttek mind a ketten. Leszedtek rólam minden, szíjat és bilincset. Majd rám adtak egy latex kezeslábast. Olyat aminek a fejrésze is egyben volt a többivel. Ezen egy kis cso volt a szájnak, meg egy pici csonk a vállam felett. Semmi más nyílás nem volt rajta. Miután belebújtattak. És rám cipzárazták elvezettek. Elég szuk volt, és meleg. Nem tudom hova mentünk, de lehet, hogy abba a szobába ahol eloször ébredtem. Valamit matattak a vállamnál lévo csonknál. Aztán hallottam ismét a halk morgást. A vákuumszivattyú volt az. Kiszívatták a levegot a ruhából és az teljesen ráfeszült a testemre, és fejemre. Szorította a nyakamat is a számnál lévo csövön kaptam csak levegot. Majd ismét elvezettek. Valószínuleg egy furgonba tettek és elhajtottak velem. Néhány órát autóztunk, nekem pedig közben egyre melegebb lett a ruha.
Mire megálltunk teljesen ki voltam izzadva. Persze a ruha nem engedte át az izzadságot. Csak egyre jobban csípett. Kivettek a kocsiból és összebilincselték a kezemet a hátam mögött meg a lábamat, úgy hogy éppen tudjak járni. Egy pincébe vihettek, mert elég hideg és dohos levego jött be a légzocsövemen. Ajtók nyílottak és csukódtak majd lelöktek földre, aztán rázáródott egy ajtó. Nem tudom meddig ültem a földön azt sem tudtam hol vagyok és hogy nappal van vagy éjszaka. Az ajtó nyílott és elvezettek. Egy nagyobb terembe vittek ahol sok ember hangját hallottam. De nem nagyon értettem, német volt a szöveg csak zagyva. Egy oszlophoz kötöztek, majd lecipzározták a fejemrol a csuklyát. Levego jött be a ruhába és engedett a szorításból. Az arcom tiszta víz volt.
A helyiségben sötét volt. Egy erosebb lámpa világított rám. Semmit nem láttam abból, hogy kik vannak körülöttem. Közvetlen mellém lépett egy állarcos domina. Hosszú bokáig éro borkabátot viselt. És tusarkút.
– Hölgyeim és uraim! A mai utolsó rabszolgát Ausztriából hozták nekünk. Nézzék meg alaposan. Fiatal és eros. Alkalmas bármilyen S/M játékra.
– A kikiáltási ára 5000DM.
– Tartom! – hallatszott a sötétbol.
– Hatezret adok érte!
– Hét! – szólalt meg ismét az elozo hang.
– Nyolc és fél! – ez egy férfi hang volt.
Csak nehogy valami, szadista buzi vegyen meg. Gondoltam magamban.