A fotós
Régen nem láttam már Szomszédlányt ilyen boldognak. Ha láttam már egyáltalán. Alapvetően vidám és élettel teli személyiség, ehhez kétség sem fér, most viszont egy tizenhét éves lány minden vidámsága és üdesége benne volt, ahogy tánclépésben, néha maga körül megpördülve sietett végig az utcán, miközben vidáman kacagott. Ahogy utána sétáltam lassú, kimért lépteimmel, kezeimet a kabátom zsebébe dugva és még a nyakamat is behúzva a fagyos februári időben, úgy éreztem magam, mint egy anyuka, aki a vásott kölykét sétáltatja.
Ugyanakkor jó érzés is volt ránézni. Bár nem emlékszem rá, hogy valaha is annyira letört lett volna, hogy ráférne, de örültem, hogy boldognak látom. De, végeredményben, melyik lány ne sugározna az örömtől, ha lehetőséget kap, hogy egy profi fotóssal csináltasson magáról néhány sorozatot teljesen ingyen. Ja, igen, tudom. Én. Nem is értettem, mit keresek én ott tulajdonképpen. Eszem ágában sem volt visszautasítani, amikor megkért, kísérjem el, de ugyanakkor a hideg is kirázott már a puszta gondolatától is annak, hogy én kamerák közelébe kerüljek.
Nem vagyok fotogén alkat, na! Sohasem voltam. Egy kezemen meg tudom számolni, életem eddigi majd huszonnégy évében hány valamire való kép készült rólam, amin nem nézek ki élőhalottnak, ágról szakadtnak, vagy komplett idiótának. Igaz, azokat mind profi fotósok készítették, de akkor is van bennem egyfajta ódzkodás. Ha már a fényképezőgép felém fordul, én inkább menekülök. De hát most se nekem kellett fotózkodnom. Nincs más dolgom, csak hogy elkísérjem őt és meghúzódjak a sarokban, úgy figyelve az eseményeket, mintha ott se lennék. Igen. Ez volt a terv.
– Siess már, B! Úgy mozogsz, mint egy öregasszony – kacagott fel Szomszédlány is légies mozdulatokkal megkerült, hogy aztán megragadja a karomat és maga után húzzon.
– Jól van, jól van! Megyek már – morogtam, befordulva vele az utolsó utcasarkon a megadott cím előtt.
Egyszerű társasház előtt találtam magam. De igazából nem is vártam mást, hiszen abból, amit barátnőm elmondott, tudtam, nem valami nagymenő sztárfotóshoz igyekszünk, aki pár kattintás után majd az egész világot beteríti Szomszédlány képeivel. Egy pályakezdő lányról volt szó, aki nyilván örül annak, ha beindíthatja a forgalmát, még akkor is, ha ezért ő egy petákot sem kap. Igaz, fizetni se tud, de hát, nekünk nem is ez a lényeg. Nekem pláne nem.
Ugyanakkor jó érzés is volt ránézni. Bár nem emlékszem rá, hogy valaha is annyira letört lett volna, hogy ráférne, de örültem, hogy boldognak látom. De, végeredményben, melyik lány ne sugározna az örömtől, ha lehetőséget kap, hogy egy profi fotóssal csináltasson magáról néhány sorozatot teljesen ingyen. Ja, igen, tudom. Én. Nem is értettem, mit keresek én ott tulajdonképpen. Eszem ágában sem volt visszautasítani, amikor megkért, kísérjem el, de ugyanakkor a hideg is kirázott már a puszta gondolatától is annak, hogy én kamerák közelébe kerüljek.
Nem vagyok fotogén alkat, na! Sohasem voltam. Egy kezemen meg tudom számolni, életem eddigi majd huszonnégy évében hány valamire való kép készült rólam, amin nem nézek ki élőhalottnak, ágról szakadtnak, vagy komplett idiótának. Igaz, azokat mind profi fotósok készítették, de akkor is van bennem egyfajta ódzkodás. Ha már a fényképezőgép felém fordul, én inkább menekülök. De hát most se nekem kellett fotózkodnom. Nincs más dolgom, csak hogy elkísérjem őt és meghúzódjak a sarokban, úgy figyelve az eseményeket, mintha ott se lennék. Igen. Ez volt a terv.
– Siess már, B! Úgy mozogsz, mint egy öregasszony – kacagott fel Szomszédlány is légies mozdulatokkal megkerült, hogy aztán megragadja a karomat és maga után húzzon.
– Jól van, jól van! Megyek már – morogtam, befordulva vele az utolsó utcasarkon a megadott cím előtt.
Egyszerű társasház előtt találtam magam. De igazából nem is vártam mást, hiszen abból, amit barátnőm elmondott, tudtam, nem valami nagymenő sztárfotóshoz igyekszünk, aki pár kattintás után majd az egész világot beteríti Szomszédlány képeivel. Egy pályakezdő lányról volt szó, aki nyilván örül annak, ha beindíthatja a forgalmát, még akkor is, ha ezért ő egy petákot sem kap. Igaz, fizetni se tud, de hát, nekünk nem is ez a lényeg. Nekem pláne nem.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. szeptember 5. 15:24
#11
Okos és ügyes lány.
1
6
61karcsi
2017. január 15. 20:47
#10
szerintem jó lett.
1
g
genius33
2015. november 6. 07:51
#9
Kellemes 🙂
1
c
cscsu50
2015. október 31. 07:06
#8
Egész jó!
1
p
papi
2015. október 30. 13:52
#7
Tetszik
1
zsuzsika
2015. október 29. 09:08
#6
Nagyon jó.
1
A
Andreas6
2015. október 29. 08:10
#5
Nagyon jó!
1
h
hairy_pussy
2015. október 29. 06:35
#4
aranyos történet 🙂
1
f
feherfabia
2015. október 29. 05:55
#3
Egész jó!
1
a
A57L
2015. október 29. 04:50
#2
Kellemes jó történet.
1
T
Törté-Net
2015. október 29. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1