A party ribanc

Történt, hogy páran a munkatársakkal elmentünk kicsit iszogatni. Az egész elején egy kikötésem volt: ismerőssel, munkatárssal semmit. Csak olyanokkal kezdek kalandba, akik idegenek, és akiknek én is idegen vagyok. Így a munkatársak ugyan kizárva, de gondoltam, egy bulis estén történhet ez-az, vagy ha nem, legfeljebb jót mulatok.
Már javában benne voltunk az estében, jöttek a piák egymás után, hogy néha megpihenjünk a táncban, míg a pasikat hergeltük a seggrázással, meg minden, ami kell. Volt egy nagyon helyes pasi, magas sportos, tüsihajú, szép szemű. Sokat táncoltunk, elég sokat simultunk, ő próbálkozott, én néha adtam alá a lovat, néha incselkedtem. Tetszett neki, mikor a csipőmozgás közepette a fenekem az ágyékához simult, nem voltam biztos benne, hogy kezdődő merevedést érzek, vagy csak telefon vagy ilyesmi, de tetszett a gondolat, hogy az. Néha felfedező útra indult a keze, de leállítottam. Ahogy a szabály az volt, hogy ismerősökkel nem, úgy ismerősök előtt sem, nem kell a pletyka meg a szarkavarás. Kíváncsi voltam, meddig menne el, valószínűleg a végsőkig, de nem kockáztattam.
A tánc közben, gondoltam, kicsit megpihenek, mondtam neki, hogy most elég volt, megnézem a barátnőimet. Ő közölte, hogy kimegy dohányozni. Szerintem itt kezdett leesni neki, hogy nem lesz semmi, így le is mondott rólam, nem kereste a kegyeimet. Itt beugrott az ötlet, hogy ha kint vagyunk, ott nem lát senki, lehet kicsit húzni, smár, petting, ilyesmi. A munkatársakkal pár szót beszélgettem, majd eljátszottam, hogy be kell jelentkezni az uramnál, kimegyek telefonálni. Be vették, meg is volt az alibi. Kimentem a helyről, kerestem a srácot, majd meg is láttam kicsit arrébb egy kocsinak támaszkodva merengett, miközben fújta felfelé a füstöt. Odasétáltam hozzá, lassan, mint a filmekben a végzet asszonya, elvettem a cigijét és beleszívtam. Nagyon elképzeltem, de mivel nem dohányzom már évek óta, egyből köhögni is kezdtem, így oda lett a pillanat, cserébe én zavarba jöttem, míg ő röhögött.
– Nem is cigizel, igaz? – kérdezte.
– Jó pár éve nem szívtam... cigit. – És a szünet meg is tette a hatását, láttam, hogy bekapta a horgot, és komiszan nézett rám a szemöldöke alól:
– És mást? – Mire én mosolyogva