Cowboyok - Az indián szerelmem

– Patrik Taylor?
– Igen...
– Üdvözlöm a ranchon, a nevem Jonatan Smitt – a kézfogás erős volt – én vagyok a telepvezető.
A férfi markáns vonásai, koptatott farmere, kockás inge, és kalapja, na meg a széltől cserzett bőre, jól állt neki, mint később megtudtam a harminchárom éves férfi a tulaj jobb keze, minden nála futott össze.
– Az önéletrajzában azt írta, hogy már van gyakorlata ilyesmiben. Nem idegen magának a trágyaszag, a favágás, az állatok etetése, ahogyan a terelés, és a birkanyírás sem.
– Ez így van, egész gyerekkoromat egy ranchon töltöttem – sóhajtottam fel, felidézve azt, amikor még éltek a szüleim, és saját gazdaságot vezettek.
– Jól van Patrik, majd összeismerkedik a többiekkel. A munka, mint tudja itt kemény, de a fizetés sem rossz, aki megállja a helyét, annak nálunk biztos keresete van! Most pedig menjen, csomagoljon ki. Amott – bökött fejével a nagyobb, téglalap formájú, durva gerendákból épített ház felé – szoktunk enni. Egy óra múlva jöjjön oda, ebédelünk. Akkor megismerkedhet a többi hajcsárral.
– Igen uram!
A férfi a fejét rázta.
– Tegezz, a munka érdekében, inkább hagyjuk a magázódást. Sokszor kell majd összedolgoznunk, megoldani problémákat, egyszerűbb, ha tegező viszonyban vagyunk egymással.
– Rendben.
Négyágyas, de elég tágas szoba fogadott, persze minden fából, de a fenyőviasz illata tudomásomra hozta, hogy jól szigetelt hely, ahol majd télen sem fogok vacogni.
Az ebéd alatt valóban megismerkedtem a csapattal, ami fiatal társaságnak volt mondható. A szobatársaim: Kevin, Ed, és Lerry, három, alig valamivel idősebb férfi, mint én. Az első napon tulajdonképpen csak megismerkedtem a farmmal, emberekkel, állatállománnyal, napvégére mégis nagyon elfáradtam.
– Egy kis whiskyt? – szobatársaim, amit nem lehetett visszautasítani. Féltem, hogy majd tejfölös képű kamasznak néznek a tizenkilenc évemmel, de szerencsére, már az első este kártyaparti közben ráébredtem, hogy a három társam, nagyon is belevaló, kemény, tisztességes ember, akiknek a humora is a helyén van.

Keményen dolgoztam folyamatosan, hogy megmutassam, közéjük illő vagyok. Ekkor esett meg, hogy Kevin megtalált abban a kis félórácskában, amíg éppen pihentem. Talán az első ilyen félórám volt ott tartózkodásom ideje alatt.