Egy vágy(-álom?)

Egy középkorú pár vagyunk, 53 éves vagyok a párom 46. 18 éve élünk együtt, de az első évek után az motoszkál bennem, hogy elég vagyok-e számára? Sajnos engem a természet nem áldott meg olyan igazi férfi mérettel, de ellensúlyozom a szeretettel, illetve az odafigyeléssel. Mostanra odáig jutottam, hogy egyre sűrűbben fantáziálok arról, hogy valami ismerős vagy ismeretlennel együtt ketten elégítjük ki a páromat.

Nem vagyunk kicsik, inkább nagy macik vagyunk, ezért a gondolataimban is ilyen fickók kerülnek előtérbe. Egy régi kolléga szállt be harmadiknak. Nevezzük Sanyinak. Párom egy telefonszolgáltatónál dolgozik, így elég sokszor találkozik az illetővel, akinek nincs állandó partnere, és ezért gondoltam rá. Mivel egy cégnél dolgoztunk egy darabig, így könnyebb volt a kapcsolatteremtés.

Egyik alkalommal a számláját már csak üzletzárás után tudta volna befizetni, ezért kérte, hogy szeretné elhozni házhoz a pénzt, amit majd másnap befizet a párom, ezentúl legyen Gitta. Meg is jött este hét körül, bejött és a párkapcsolata irányában kezdtem puhatolózni. Mintha csak megérezte volna, mire gondolok, elmondta, hogy nem sok tartós sikere van, mert nem kicsivel áldotta meg az élet. Gitta arcára sandítva azt láttam, hogy elönti a pír és elhomályosul a tekintete. Láttam, hogy lélekben már nincs itt velünk. Mivel Sanyi autóval jött, nem ihatott, de mi igen. Szóltam Gittának hogy vegye ki a hűtőből a meg a .

Mikor a hűtőhöz ment úgy tett, mintha véletlen lenne, neki dörgölődzött Sanyi hátának. Erre Sanyi úgy megrázkódott, mintha áramütés érte volna. Ekkor jöttem rá, hogy már vannak valamilyen kapcsolatban egymással, de nem akartam elrontani most már az én örömömet sem. Érdekes módon, miután visszaült a székre, Sanyival szemben ült le, és szinte észrevétlenül lassan szétnyitotta húsos vastag combjait, mintegy jelezvén nyitottságát Sanyi felé. Én úgy tetem, mint aki el van foglalva a piával, de éreztem a vibrálást kettőjük között. Mintegy véletlenül megjegyeztem, hogy mivel elég kicsi a konyhánk, menjünk be a szobába, ott nem leszünk ilyen szűkösen.

Miután bementünk, kis idő múlva kijöttem, hogy a folyó ügyeimet elrendezzem. Legalábbis ez volt az indok.