Névnapi ajándék

Fülledt meleg volt az irodában, unottan néztem az aznapi teendőimet, mikor egyszer csak a naptárra tévedt a pillantásom: Noel neve napja volt. Önkéntelenül is kaján vigyorra húzódott a szám, és már tárcsáztam is a számát.
– Szia. Mit csinálsz délután? Át kellene nézni egy-két szerződést – mondtam neki
– Rendben, 5 után otthon vagyok, gyere és megnézzük – felelt kissé meglepődve
– Okés, akkor 5 után ott vagyok – válaszoltam, majd bontottam a vonalat
A délutánom azzal telt, hogy róla fantáziáltam. Magam elé képzeltem a tökéletes mosolyát, kivillanó fehér fogsorát, szexis felsőtestét, hatalmasra duzzadó farkát, izmosra edzett seggét, a sóhajtását, a nyögését szex közben. Azt hittem soha nem jön el a munkaidő vége.
Megvártam míg mindenki hazamegy, majd a mosdóban megigazítottam a sminkemet, egy nedves törlőkendő segítségével felfrissítettem magam mindenhol, és elindultam Noelhez.
Mikor befordultam az utcába már láttam, hogy otthon van az autója, beparkoltam mellé, utolsó pillantás magamra a tükörben, kocsi bezár, majd az ajtóhoz léptem.
Kopogtatásomra rögtön ajtót nyitott. Sötétkék farmer és fehér póló volt rajta. Haja a szokásos módon kissé kócosra zselézve, amitől ellenállhatatlan kisfiúvá vált a szememben.
Az előszobában lepakoltam a táskámat, telefont, levettem a magas sarkú fekete szandált, amit aznap viseltem, és szinte már otthonosan a nappaliba sétáltam.
– Hoztam neked valamit – mondtam, és elővettem a neki szánt csokoládét – Nagyon sok boldog névnapot kívánok
– Köszönöm, nagyon aranyos vagy, hogy eszedbe jutottam – felelte kissé szégyellősen.
– Hiányoztál nagyfiú – mosolyogtam rá.
Elmosolyodott, majd magához húzott, és lágyan, kissé visszafogottan megcsókolt. Éreztem, hogy egyszerre próbál gyengéd lenni, ugyanakkor legszívesebben azonnal letépte volna rólam a ruhát.
Óvatosan öleltem át a nyakát, és simultam hozzá, kiélvezve teste melegét, erős karjának ölelését. Nem tudom megmagyarázni miért van rám minden alkalommal ilyen hatással, de mindig meglepődök a saját testem reakcióin, mint most is. Éreztem, ahogy lassan forróság önti el az arcom, majd a már ismerős bizsergés futott át rajta, valahányszor közel kerülök hozzá. Óvatosan kibontakoztam az öleléséből, és rámosolyogtam.
– Most pedig kezdődjön a kívánságműsor – szóltam – hiszen ma van a névnapod!
– És mennyit kívánhatok? – jött a vidám kérdés
– Mondjuk 3-at, de csak akkor ha én is kívánhatok egyet cserébe