Kaland egy ismerőssel

Van egy haverom, akivel 2011. novemberében összevesztem. Állandóan panaszkodott, hogy mennyire nincs pénze, de dolgozni nem akart elmenni. A használtcikk – bizniszből már egyre kevésbé lehetett kijönni, mert mióta lement az új DVD – lejátszók, meg hasonlók ára, senki nem vesz használtat 4 – 5 ezerért, amikor 6 – 7 ezerért új is kapható. Az élettársa is megunta, mert ő, Móni elment dolgozni, és kitette az utcára a csávót, aztán a srác elutazott az anyjához... Majd év végén, a két ünnep között felvette velem facebookon a kapcsolatot és megkért, próbáljak meg beszélni élettársával, hogy közös kisfiukat engedje el velem hozzá. A csaj persze nem volt hülye, és nem engedte el. Így hát hazamentem, leültem a tévé elé, a dvd – be betettem az aktuális James Bond – filmet, és elkezdtem nézni. Pár perc múlva a telefon. Móni, haverom exe hívott: Este háromnegyed hat volt...
– Szia, Lajcsi! Bocs, hogy elsőre visszautasítottalak, de... ha visszajössz, megbeszélhetjük...
– Most? Elég késő van már, szakad a hó, hideg is van... – mondtam.
– Ha jössz, ne csöngess, nincs kulcsra zárva se a kapu, se a lakás, nyugodtan gyere be. – ezzel letette. Szóltam anyámnak, hogy elmegyek a kollégákkal, és a szakadó hóesésben, mínusz 3 – 4 fokban biciklire pattantam, és letekertem Mónihoz.. (mit meg nem tesz az ember a haverjáért, mi?! ) Bementem a kapun, majd a lakásba.
– Hahó, megjöttem! – szóltam neki. Alaposan befűtött, mert a kinti zimankó ellenére 25 fokot mutatott az órával egybeépített hőmérő...
– Éppen fürdök. – hallottam hangját a fürdő felől. – Nincs kedved társulni?
– Nem hoztam fürdőgatyát... – mondtam óvatosan, majd csak engedve kíváncsiságomnak, közelebb mentem a fürdőszobához. Tudni kell, hogy náluk a fürdőszoba a konyhából nyílt, és ajtó helyett csak egy függöny takarta a bejáratot... Az igazat megvallva, akkor már egy éve nem volt csajom, és már nagyon ki voltam éhezve, de meg sem fordult a fejemben, hogy éppen Mónit... Pedig átkozottul csinos, és 14 évvel fiatalabb is nálam.
– Na, mi van, elvitte a cica a nyelved?
– Nem, megvagyok. – mondtam, és a nagy melegre való tekintettel levettem dzsekimet.
– Te, mi újság? Van már valami nő a láthatáron? – kérdezte. – Gyere már be, nem szeretek úgy beszélgetni, hogy nem látom az illetőt... kivéve telefonon.