Egy meleg élete 7. rész - Felnőttkor 3. fejezet - A kapcsolat Józsival folytatódik...s

Ez a történetsorozatom egy újabb „felvonása”, amelynek az valóélettel történő bármilyen egyezése továbbra is teljesen a véletlen kategóriája. Mindenkinek további jó olvasást kívánok!

Először egy kis kitérő a lakótárshoz, azaz Lórihoz. A hármas összeköltözése óta eltelt 13 hónap. Lórinak, a kamasznak (aki 2 hónappal később tölti a 20-at) végre érezhetően javul az élete és végre véget vethet a múlttal, azaz avval a bő két évvel, amikor egyedül volt és azon belül is leginkább azzal az idősszakkal, amikor pénzért „árulta a testét”. Végre a fiú életében is megjelenik egy új, egy olyan srác (Győző), aki nagyon megtetszik Neki és szeretné megszerezni magának. (A fiú 5 hónapja töltötte a 17-et. ) Először csak flörtölni próbál a „kiskamasszal”, amit eleinte az nem viszonoz. Ezt a tini nehezen viseli, de próbálja ezen érzéseit elrejteni mások elől. Az egyik nap aztán Győző (persze „teljesen véletlenül”) odamegy hozzá beszélgetni. Mivel mindez a suliba történik, így nem is igazán van miről beszélni, mint a suliról és a tanulásról. Persze belemegy a beszélgetésbe Ő is, hátha a dumcsizás közben esetleg valami más is kiderül számára az általa kiszemelt srácról. De sajnos nem így lett. A beszélgetést követő 2-3 napban a fiút nem látta, majd egyszer csak újra meglátta és újra flörtölni kezdett vele, amelyet végre Ő is viszonzott. Az egyik nap a fiú megvárta Őt órák után a terem előtt, és ahogy utolsóként kilépett az osztályterméből és elindult Ő is a kijárat felé, akkor Győző odaállt elé és megkérdezte tőle, hogy „Elkísérhetlek egy darabig? ” Erre a nagykamasz válasza persze csöndes, de egyértelmű „Igen” volt. Ezzel elindultak kifelé a suliból. Mielőtt „elváltak volna” másnapra megbeszéltek egy találkozót suli utánra a közeli kávézóba. Lóri alig várta, hogy végre másnap legyen és vége legyen mindkettejük óráinak és találkozhasson végre „HIVATALOSAN” is Győzővel. Eljött a nagy találkozás, amelynek helyszínét napközben SMS-be áthelyezték máshova. Tehát egyszóval egy-egy mellett beszélgetni kezdtek. Mindkettő mesélt valamit magáról a másiknak. A nagykamasz persze egyáltalán nem fedte fel az összes lapját a kiskamasz előtt, szóval arról nem beszélt, hogy félig-meddig kényszerből, de anno az utcán „árulta magát, mint örömfiú”.