Sarolta szüzességét adja szerelmének, édesapjának

Apa hanyatt feküdt, hozzá bújtam, félig az oldalát, félig a mellkasát öleltem magamhoz. Hisz így alszunk 21 éve, mióta az eszemet tudom.
Aki szült, elhagyott minket állítólag kiskoromba és férjhez ment Szlovákiába valakihez hamarjába rá. Apucikám mindig is kislányt szeretett volna. Zoltánnak hívták, de én sosem szólítottam így. Pedig úgy éreztem, ismerősök előtt jobb örült volna, ha a kevésbé bensőséges neve hangzik el, az "Apa" helyett. Ahogy feküdtem rajt, hallottam a sóhaját és éreztem is az egész testemmel. Egyre szaporábban vettem a levegőt, minél többször szívtam magamba teljesen meztelen bőre illatát. Azt mondta, szereti az enyémet, holott én nem is használok parfümöt. Ezek szerint valóban az én illatomat szereti. Gyönyörű, hófehér, szeplőktől borított bőrét meg – meg markoltam, gyengéden, a felkarján, vállán. Beletúrtam hátul a rövid vörös hajába.
Lábaimmal körülöleltem a derekát és így próbáltunk aludni. Szívverésem fel – felgyorsult, amikor megpillanthattam vagy a bőrét vagy érezhettem az illatát. A combjaim jóval barnábbnak tűntek az övéi mellett. Szorított egyre inkább magához erős karjaival. Felemeltem a válláról a fejemet és a szemébe néztem. Odébbillent velem, le ne csússzon a 45 kilóm, hogy pont középütt hasaljak rajta. Ő magas, erős férfi, én ilyennek látom. Ahogy nézett a szemembe, a mellkasomba nyomást éreztem, ami szétáramlott először a torkomhoz, majd minden porcikámban éreztem. A száját picit megnyalta, enyém nyitva volt és remegett.
Ma sokat beszélgettünk egymásról. És már lassan egy hete minden nap. Délutánonként. Ez abból állt, hogy én kerestem a társaságát egész délután, majd ha kialakult a szituáció, többnyire ő kérdezett ezt azt, én pedig csak mosolyogtam és tisztelettudóan válaszoltam neki egyik fotelből a másikba. Vagy ő épp a kanapén ült.
Az életemről, gondolataimról kérdezett.