Betörőt fogtam

Az eset 2006. nyarán történt (33 éves voltam), amikor őseim, öcsikém meg a barátnője elmentek nyaralni egy hétre a Balatonra (én azért nem mentem velük, mert két héttel később mentünk Abádszalókra a haverokkal). Na, szóval péntek este volt, egy forró nyári nap vége, készültem a németországi foci – vb egyik negyeddöntőjére, bekészítettem három doboz , chipset, aztán... egy hatalmas villámlás után elment az áram... Káromkodtam egy cifrát, és kimentem a biztosítékszekrényhez. Minden rendben volt, az egész utca sötétbe borult. Vártam a csodát, hogy visszakapcsolják, de nem kapcsolták. várakozás közben észrevettem, hogy valaki van a lakásban. Nem zárkóztam be, mert kibírhatatlan lett volna a meleg. Felkeltem a fotelből, felvettem öcsém baseball – ütőjét, kimentem az első ajtón, kívülről bezártam, majd a hátsón bementem, azt meg belülről zártam. Így a behatoló csapdába esett, mert bár a szobám ablaka nyitva volt, szúnyogháló tartotta kinn a rovarokat. A nappaliban találtam rá a hívatlan vendégre. Mivel zseblámpával szemébe világítottam, pár másodpercre megvakult, így nem volt nehéz elkapnom, és falhoz szorítanom. Egy fiatal kis cigánylány volt, ruhájából ítélve diszkóba indulhatott, mini farmerszoknya, egy kis top, egy szandál volt rajta. A biztnság kedvéért megmotoztam, de fegyvert, vagy annak látszó tárgyat nem találtam nála. Viszont megállapíthattam, hogy a bugyi ilyen melegben fölösleges luxus, ugyanis nem volt rajta... Zsebében megtaláltam igazolványát, amiből kiderült, hogy Dzsennifernek hívják, és két hónapja múlt el 14 éves!!! Betereltem a szobámba, kulcsrazártam az ajtót, zsebretettem a kulcsot, majd petróleumlámpát gyújtottam.
– Na, kislány, mondjad!
– Mit?
– Mondjuk... hogy mit keresel egy idegen házban?
– Én csak... bejöttem a vihar elől. – mondta.
– Aha, én meg most jövök a falvédőről, mi?! Most mondd meg, mit csináljak veled? Feljelenteni nem szívesen jelentenélek fel, mert nem akarlak 14 évesen börtönbe juttatni, de az sem mehet, hogy megúszd büntetés nélkül...
– Mire gondolsz? – kérdezte.
– Figyelj, kislány... Meg kell tanulnod, hogy nem mehetsz be egy üresnek hitt házba... – gondolkoztam, mert valóban nem akartam feljelenteni. – Hopp, megvan! Apád mit tett, ha nem jól viselkedtél?
– Elverte a fenekem. – mondta a kiscsaj.
– Hát, ha ebből tanulsz... oké, feküdj ide a térdemre – mondtam, és leültem az ágyam szélére, – és hajtsd fel a szoknyádat.