Kalandos élet 3. rész - A tanulás örömei

A történet, amit meséltem, ha jól emlékszem annál az izgalmas és izgató pozíciónál szakadt félbe, hogy Pisti, új barátom és én egymással szemben fekszünk a szobájában, az ágyán. Ahogy azt az előző részben is leírtam, kb. 30-40 centi volt közöttünk, és már túl voltunk egy kis tipi-tapin, illetve pár komolyabb mondaton. Már én is sokkal többet tudtam bizonyos dolgokról, mint mondjuk egy-két hete.
– Na szóval, most csináljuk azt, hogy...
– Igen? Mit csináljunk? Teszem, amit mondasz Pistim!
– Nagyon rendes kisdiák vagy te! Na szóval én most egy kicsit szétnyitom a lábaim, te pedig gyere, húzódj egész közel hozzám és az alsó lábszárad simítsd ide hozzám, a másikat, a felsőt meg tedd be ide az én két lábam közé!
– Mi??? Mi ez, valami tornamutatvány? – kérdeztem, kicsit megrökönyödve
– Ne kérdezősködj, csak csináld, amit mondtam! Bízz bennem, jó lesz!
Hát tettem, amit mondott, odakucorodtam egészen közel hozzá...
– Így nem jó! Egészen szorosan húzódj ide a csípőddel!
Szóval odakucorodtam, amennyire csak tudtam, alsó, jobb lábszáramat teljesen odasimítottam az övéhez, felülre eső bal lábszáramat pedig homorú szöget formálva, enyhén behajlítva a két lába közé raktam. /* Találós kérdés: Melyik oldalán feküdt Pisti, és melyiken én?  */ Miután megtettem, amit barátom kért, ő a jobb lábát szintén kicsit behajlítva hozzásimította az én felülre eső lábszáramhoz, combomhoz. Ebben a pózban teljesen egymásnak feszült csípőnk, lábaink finoman egymásbafonódtak, és ha bár nadrágon keresztül, de így is megéreztem!
– Pisti...
– Mond Dávidkám!
– Neked is kemény a...
– Hát igen, igen. Furcsa is lenne, ha nem lenne az! – vágott vissza mosolyogva!
– Szóval akkor én is tetszem neked? – kérdeztem félve
– Hát hogyne tetszenél!! Nem is tudom, eddig hogy nem vettelek észre!
– Jó, hát azon én nem csodálkozok, amennyire el szoktam bújni mindig... – mondtam mosolyogva Pistinek
– De most már az enyém vagy! – ahogy ezt mondta füléig szaladt a szája
Azzal a lendülettel a karjaival is átkarolt, megölelt, én is őt, majd a fejét a nyakamba fúrva kezdte el csókolgatni, majd finoman harapdálni a nyakamat. Halk nyögésekkel viszonozva jeleztem neki tetszésemet.