Otthon 1. rész

Elváltam, valahogy nem működött köztünk semmi egy idő után. Biztos sokan vannak így ezzel, aztán vannak akik megmerik lépni a válást, vannak akik maradnak a hétköznapi, befásult kapcsolatban. Szóval megtettük (egy szart... én tettem meg), pedig nem is voltunk együtt túl sokat, 6, 5 év nem túl sok, ráadásul van egy lányunk. De mégis, nagyon is hosszú, hosszú napok sorról-sorra. Eseménytelen és unalmas, monoton.
Minden nap várni az estét, hogy hátha majd ma megkíván a férjem. Hogy egyáltalán lesz valami testi kapcsolat, egy érintés. De semmi... Majd miután lefürdött és befordul a fal felé, 2 perc és már alszik is. Köszönöm ebből ennyi elég volt, hiszen 27 évesen én mindennap kívánom a szext. (Jó, nem minden nap, de akkor is legalább simogasson meg, öleljen, csókoljon, vagy valami! )
Lefogadom, hogy volt egy barátnője! Bár nagyon jól titkolta, de tuti, hogy volt! De már nem is érdekel, vége.
Már 10 éve vége... Lányom lassan már 15 lesz. Te jó ég, már 15 éves lesz, nem régen még kis volt, most meg már úgy néz ki, mint egy kész nő. Már melltartót szeretne, pedig még nincs, nem lenne rá szüksége. Különben is, sokkal szexibb amikor a póló alatt csak a mellei vannak és a maguk ruganyos természetességükkel domborodnak. Minden mozdulatánál megmoccannak a sejtelmes idomok. Néha hegyes, néha egész gömbölyded alakú. A fenekéről nem is beszélve, szeretem nézni őt amikor tusol, vagy amikor törölközik, vagy amikor meztelenül elfekszik az ágyunkon (igen, együtt alszunk) a melegben és nyújtózik. Szeretem látni testének minden vonalát, árnyékát, minden részét. Sokszor meglepődök magamon, hogy nem úgy nézek rá, mint lányomra, hanem mint egy jó csajra. Bár mindig is éreztem, hogy a fiúkon túl, tetszenek a lányok is, eddig nem nagyon gondoltam másképp lányomra. De most valami megváltozott.
Napok óta érzem, hogy ez a nyár, a lányom közelsége, szemérmetlen viselkedése, valamit tartogat, valamit ami nem hétköznapi. Egy ideje észre vettem már, hogy a közös fürdéseink során, lányomat sokkal többször megbámulom mint kellene, már szóvá is tette párszor..

– ---

– Anyaaaa, most mit nézel? – kérdi nevető, csilingelő hangján.. Én pedig mint akit épp felébresztettek, lassan válaszolok.
– Hogy? Ja, bocsáss meg, csak rajtad felejtettem a szemem. – És tényleg, nem hazudok, nem szépítek, rajta felejtettem a szemem.