Nicky története 5. rész - Latin szendvics

Az utolsó előtti évem nagyon jól kezdődött a gimnáziumban.
A nyári szex-kalandoknak köszönhetően elég nagyot változtam, kissé nagyképűen úgy is fogalmazhatnék, hogy felnőttem, a kislányból nő lett. Új ruhák, új frizura, smink – az évfolyamtársaim közül nem egy nyíltan megbámult, mikor első nap megjelentem a suliban, és nem csak a fiúk. Mézszőke hajam már jócskán a vállam alá ért, az enyhe, de legalább természetes hullámoknak köszönhetően pedig dúsabbnak tűnt, mint korábban. Szájam teltebb és ingerlőbb, szemem nagyobb és még kékebb lett, hála egy kis festéknek itt és ott. A legfeltűnőbb azonban az alakom volt. Kereken hat láb magas vagyok, amivel korábban is kiemelkedtem a lányok közül, ezt azonban eddig kellemetlennek találtam, ahogy karcsúságomat is gebeségként éltem meg. De most, hogy rájöttem, mások kívánatosnak, szexinek látnak, megpróbáltam mindent kihozni modell-alkatomból. A bő farmert miniszoknyára cseréltem, a zárt, szintén bő felsőket vékony pántos topokra. Már nem szégyelltem melleim kicsiny voltát, inkább kihangsúlyoztam a szép formát. Az edzőcipő helyett szandált viseltem, és nem csak nőieset, de magassarkút is, ami tovább nyújtotta hosszú lábaimat, kecsesebbé tette a járásomat.
A siker nem maradt el, azonnal felkerültem a randicélpontok közé, olyan srácok hívtak el, köztük végzősök is, akik korábban rám se néztek. Szinte a lehetőségek gazdagságától, hogy mennyien és milyen mohón kívánnak. Odabent, legbelül azonban még mindig ott élt a gátlásos, bizonytalan kislány, aki mohón vágyott a sikerre és a megerősítésre. Ennek az lett az eredménye, hogy másfél hónap alatt négy fiúval feküdtem le, dugtam kocsiban, egy házibulin a fürdőszobában, az egyik srácot pedig az iskolai wc-ben, a fülkében szoptam le. Igazság szerint a hódítás jobban élveztem, mint magát a szexet. Végül egy súlyosabb kaland tett pontot ámokfutásom végére.
Az a nap is úgy indult, mint a többi. Október volt, kellemes meleg, én pedig egy új ruhában sütkéreztem a vágyakozó tekintetek kereszttüzében a folyosón. A ruha igen rafinált volt, úgy volt merész és kihívó, hogy közben nem lehetett erkölcsi kivetnivalót találni benne. Nem tapadt szorosan a testemre, de ahhoz elég szűk volt, hogy kiemelje az alakomat, a derekam karcsúságát.