Betörve

Az éjszakai vihar a legjobbkor jött. Rendesen villámlik, szakad az eső. A kocsit a park sarkánál hagyom, elindulok a kerítés mentén. Egy villám valami száz méterre csap be, utána rögtön fülsiketítő a csattanás, közvilágítás el. – A francba, kicsit sok lesz a jóból! Megállok, mert olyan sötét lett, mint az ördög valagában. Fölrakom az éjjellátót. Nélküle csak tapogatok, kifutnék az időből. Megkeresem a kamerák holtsávját és átmászom a falon. A biztonsági rendszernek független az áramellátása, csak semmi lazítás. A parkot, meg a házat is kívülről tudom, megyek a megbuherált földszinti ablakhoz. Spécikéimmel szintidőn belül bejutok. Vízállók le, be a zsákba, szárazon tovább. Amit keresek, az emeleten van. Felosonok, aztán tovább a fal mentén, mikor szinte a képembe robban egy ajtó. Erre nem lehet felkészülni. Pulzus százötven, szinte hallom a szívem. Lassan kilesek a nyitva maradt ajtó mögül, a folyosó üres. Mi a fene, szellemjárás? Az ajtót nyitva hagyom, nehogy feltűnjön a gyorslábú kisértetnek, ha jön vissza. Ahogy emlékszem itt egy kisebb lakosztály van.

Belesek, a kis előszobán át, a hálószoba ajtaja is nyitva. Az ágyon egy meztelen nő, jobb keze a lába közt, hm... a klasszikus vénuszpóz, de nem pont ezért jöttem. Az ágy körül rengeteg gyertya ég, az éjjellátó inkább zavar, mint segít, leveszem. Ahogy a szemem alkalmazkodik, a látványon ragadok. A nő, – egy fiatal lány, talán tizenhat, tizenhét lehet. Nem tudom, nappal milyen, de így gyertyafényben gyönyörű. Hibátlan bőre világít, formás mellei, lapos hasa, hosszú combjai tökéletes alakot sejtetnek. Hát igen. A keze tényleg a lába közt, alig mozdul, de azért pontosan lehet tudni, mit művel. Nem tudom róla levenni a szemem. Belépek az előszobába, pár lépés a hálóajtó, annak takarásába húzódva figyelem a történéseket, miközben pontosan tudom, hogy nem vagyok normális. Huszonöt méterre innen másodpercre kidolgozott dolgom van, én meg itt ragadok, kukkolni.
A lány feje lassan feszül hátra, ide is hallom, ahogy nyitott szájjal, visszafogottan zihál. Bal keze lassan elindul a melle irányában, két ujja közé csippenti a mellbimbóját és egyre zajosabb lesz. Na, jó, ebből nem élünk meg, a józan eszem kezdi működésbe hozni a lábaim, mikor valami hideg ér a nyakamhoz, és megdermedek.