Balatoni nyár

Egyedül érkeztem Füredre. Hónapokkal ezelőtt meg volt beszélve ez az egy hetes kis kiruccanás, de végül mindenkinek máshogy alakult. Én biztos voltam benne, hogy ha kell, a földön csúszva is el fogok menni. Végül egy magam maradtam egy négy fős szobában, de túl régen vártam, hogy egy teljes hétig távol legyek mindentől és mindenkitől nulla térerővel és minimális hálózati lefedettséggel. A szállás nem volt éppen egy Hilton, de pont megfelelt. Az ember nem azért megy le a Balatonra, hogy aludjon. Fiatalok működtették a több apartmanból álló kis nyaralót lelkesen, fiatalosan, lazán és rugalmasan. Jónak ígérkezett a hét. Egészen szerdáig nem is nagyon történt semmi. Egy kis kirándulást beiktattam, de csak a kötelező hűtőmágnesek megvásárlásának erejéig. Időm nagy részét a strandon töltöttem vadászó tekintetemet ügyesen széles karimájú kalap és napszemüveg alá rejtve. Mert mi tagadás, a fő cél egy laza, de szenvedélyel túlfűtött kaland lett volna. Isten ments egy bonyolult kapcsolattól. Arra volt szükségem, hogy valaki minden kérdés nélkül felkenjen a falra és addig keféljen, amíg nem könyörgök. Se kötelezettség, se felelősség, ügyelve persze a biztonságra és hasonlókra.
Várakozásaimmal ellentétben azonban ritka gyér volt a felhozatal, aligha hozott lázba bárki is. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet az északi partot választani. De bíztam a legjobbakban. Aztán szerdán reggel beütött a ménkű. Éppen azon bosszankodtam, hogy valaki megint, a héten már másodjára eltüntette a vizet, amit a kávémhoz raktam fel főni, vagy a kávémat, amíg letusolok, amikor kijött a szomszédból valaki. A the invisible man. Merthogy eddig a kávém eltüntetésén kívül aligha adta jelét létezésének. Igazából most sem láttam, hogy kijött, háttal álltam az ajtónak a mosogatónál, csak forró leheletét éreztem a nyakamon. Kivette a fülemből az mp3 fülhallgatóját, és olyan orgánummal, amitől helyből elélvez az ember lánya, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:
– Bocsi a kávéért!
Megfordultam, hogy valami gorombasággal háláljam meg bosszantó viselkedését, de megsemmisültem a pillanatban, amikor megláttam és megéreztem az illatát. Valamennyi idegszálam haptákba vágta magát. Valószínűleg pontosan tisztában volt vele, hogy milyen hatást vált ki a nőkből, mert csak kajánul vigyorgott rajta, hogy képtelen vagyok megszólalni.