Én és a kishugom 2. rész

A következő napokban alig mertünk egymásra nézni, és pláne nem beszélgetni. Mindketten mentünk a dolgunkra, én a barátaimmal, Bessy a barátnőivel találkozott vagy sportolni mentünk. Magyarán kerültük egymást, amennyire csak lehetett. Ez persze nem jelentette azt, hogy pánikba estünk volna vagy haragudtunk volna egymásra. Mindkettőnknek túl súlyos teher volt a hét végi együttlét, amit fel kellett dolgoznunk.

Két héttel később újabb lehetőség . Szüleink valami álarcosbállal egybekötött vállalati buliba mentek, amire különösen anyánk készült nagyon izgatottan. Bessy és én a szobáinkban foglalatoskodtunk, jobban mondva én megint csak üldögéltem a félhomályban és hallgattam az utcáról beszűrődő zajokat. Ideális táptalaj a kéjvágyra. Visszagondoltam hétvégi paráználkodásunkra, és hevesebben kezdett dobogni a szívem. Öt-tízpercnyi üldögélés után felkeltem az íróasztalomtól és kimentem az előszobába. Bessy szobájának ajtaja csak be volt hajtva, de nem volt becsukva. A tompa fényben valami könyvet olvasott. Beléptem a szobába, és jobb híján azt kérdeztem:
– Valami izgalmasat olvasol?
Bessy összerezzent és a földre ejtette a könyvet.
– Mit akarsz, Márió? Csak nem megint...? Nem, szó se lehet róla!
Túl határozott volt az elutasítása, mintha megsejtett volna valamit.
– Nyugi, hugica, nem kell mindjárt pánikba esni. Talán nem volt jó neked? – tértem rögtön a tárgyra.
– Hááát... – mondta elnyújtott hangon. – Jónak jó volt, de ezt nekünk nem szabad.
Elbizonytalanodva álltam a szoba közepén, de aztán mégiscsak megszólaltam.
– Még nézni is fantasztikus volt, mekkora orgazmusod volt. Nincs kedved játszani?
– Mit? – kérdezte morcosan.
– Nem mit, hanem mivel.
– Na mivel?
– Hát például ezzel – feleltem. Villámgyorsan lehúztam nadrágom cipzárját és előhúztam a farkam, ami akkor már keményen felmeredt.
Bessy tátott szájjal meredt a tekintélyes méretű falloszra, de nem tűnt úgy, mintha nem lenne kedvére a dolog.
– Ne mondd, hogy nem tetszik a bájdorongom, hugica! Na gyere, fogd meg, te buja nőszemély! – tettem hozzá nevetve.