Kaland a szőlőhegyen 2. rész

Alig vártam, hogy vége legyen a tanévnek, kitörjön a vakáció, és én minél előbb leköltözhessek a birtokra. Összepakoltam egy nagy hátizsákba, levettem lóvéval apát is anyát is, és leutaztam a Balatonhoz. Hosszabb időre terveztem a leköltözést, most nem csak dolgozni, hanem nyaralni is szerettem volna. Apa, amikor utoljára volt itt kocsival lehozta a bringámat, reméltem könnyebb lesz így közlekedni, strandra, boltba járni. Az elmúlt időben nagyon sokat gondoltam Zsuzsira, a fantáziálásaim közben minden helyzetben megdugtam. Alig vártam, hogy újra találkozhassunk, és kiélhessem rajta a vágyaimat. Két napja voltam itt, sajnos Zsuzsi nem jelentkezett, kezdtem aggódni, hogy valami történt vele. Harmadik nap, amikor a diófa alatt a déli sziesztámat tartottam az ismerős rekedtes hangra ébredtem.
– Mi van ember, miért nem dolgozol? – érdeklődött kedvesen.
– én is örülök neked Zsuzsi, hogy vagy?
– jól, jól... szomjasan.
– gyere, igyál egy pohár – invitáltam be a pincébe.
Zsuzsin nyári szett volt, egy kifakult póló, egy színes szoknya, és természetesen nem volt rajt cipő.
Mintha fogyott volna valamennyit mióta nem láttam. Egy hajtásra kiitta a , láttam rajt tudna még inni.
– Adsz még ?
– Persze, szívesen adok még egy pohárral.
– De, de üvegbe is adsz?
– Persze, de tudod az árát?
– Tudom, tudom – mosolyodott el.
Indult kifelé.
– Gyere vissza itt bent akarom. Oda üljél le, és vesd le a pólódat – utasítottam.
Szó nélkül engedelmeskedett a kérésemnek, levetette a felsőjét, mögé álltam, és jól . Vihorászva fogadta közeledésemet, öntöttem neki egy pohár is, hogy jobb kedve legyen, és talán beválalósabb is lesz. Becsuktam a pince ajtót, ledobáltam a ruháimat, leültettem egy sámlira. Álló fasszal álltam elé, mióta vártam erre a pillanatra, hónapok óta erről fantáziáltam. Zsuzsi szakértő mozdulatokkal vette kézbe a dolgokat. Először kézzel később a nyelvével izgatta a makkom, majd ajkai közé vette és úgy kényeztetett tovább. Zsuzsi kötelező feladatnak vette e dolgot, egyre gyorsabb tempót diktálva szeretett volna minél előbb túl lenni rajt.
– Lassabban, lassabban – fogtam meg a fejét kétoldalt.