A színfalak mögött

Magánnyomozóként volt szerencsém belelátni egyes emberek magánéleti titkaiba.
Többnyire persze csak hétköznapi esetekkel találkoztam. Mármint nekem már természetessé vált, hogy a megfigyelt személy megcsalja a házastársát. A meglepetés az volt, amikor nem. A 7 év alatt viszont időnként belefutottam néhány izgalmas esetbe.
Voltak olyan alkalmak, amikor lehetőségem nyílt közvetlenebb bizonyítékot is szereznem.
Olyankor az ügyfeleim bőkezűbben jutalmaztak. De nem is ez volt a lényeg.
Számomra ez inkább izgalmas időtöltés volt, mint munka. Ha őszinte akarok lenni, nem engem jutalmaztak, hanem a nagybátyámat, aki pedig engem. Az első években még csak a jobb keze voltam. Sokan azt hiszik, egy magánnyomozó egyedül dolgozik, pedig gyakran nem egyszerű feltűnés nélkül megfigyelni valakit napokon keresztül, vagy egy héten át, olykor – ha igényelte az ügyfél, és nem sajnálta rá a pénzt – akár hetekig is.
Általában több ember összehangolt munkájáról van szó. Természetesen mindegyikük saját autóval, külön – külön végzi a dolgát, telefonon egyeztetve egymással. Eleinte csak vele mentem, és figyeltem, hogy ők hogyan figyelnek a haverjával meg a haverja húgával.
Huhh az a nő megérne egy külön történetet. Volt vele néhány emlékezetes kalandom.
Igaz, ez most nem ide tartozik, de higgye el nekem tisztelt olvasó, az a nő említést kíván!
Fő bűn lenne, ha legalább annyit nem mondanék el róla, hogy kivételesen szexi szőke szépség, akit még 35 – 40 éves korában is a házasság és a családalapítás helyett inkább a korombeli férfiak érdekelték. Abban az időben 24 éves voltam, teljesen elolvadtam tőle.
Szóval, mint említettem, élveztem ezt a munkát. Azelőtt évekig kénytelen voltam árufeltöltőként dolgozni, mivel pályakezdőként nem vettek föl sofőrnek.
Boldog voltam, amikor a nagybátyám bevett a csapatába, és végre olyan munkám volt, amit szerettem is csinálni, és nagy pénz is volt benne. Az évek alatt 3 olyan szituáció adódott, amire mindig emlékezni fogok. Egyrészt, mert komoly adrenalin keltett bennem, mivel körültekintőbbnek kellett lennem, mint általában, de főképp azért, mert ilyen az emberek többségével egész élete során soha sem történik.