Tündi, Kati és Én

Pár éve kaptam egy állásajánlatot egy multnacionális szolgáltató cégtől, ami annyira kedvező volt, hogy szinte nem is kellett gondolkoznom a dolgon, pedig közel 300km – re kellett költöznöm. A cég bérelte a lakást, autót biztosított, szinte alig volt saját költségem.
A lakás szép volt, és nagy, mindemellett a kedvesem, Kati segítségével otthonossá is varázsoltuk. Az egyik hétvégén Kati vásárolni ment az egyik nagy bevásárlóközpontba, és – őt ismerve – az egész délelőttöm szabad volt. Unalmamban arra gondoltam, hogy megnézem a szomszédokat, beköszönök, hogy én vagyok én.
Felvettem egy tréningruhát, sportcipőt, és átkopogtam. Először azt hittem, hogy nincsenek otthon, mert senki sem nyitott ajtót, de aztán mégis kinyílt az ajtó, és egy 18 – 19 év körüli, gyönyörű lány állt előttem fürdőköntösben, csurom víz hajjal.
– Szia! Segíthetek? – kérdezte mosolyogva.
– Helló! Igazán nem akarok zavarni, csak most költöztem a szomszédba, és azt gondoltam, hogy az udvariasság megkívánja a bemutatkozást! Attilának hívnak! – válaszoltam, és mosollyal viszonoztam a mosolyát.
– Tündi vagyok, gyere be! Éppen most másztam ki a kádból, elnézésedet kérem! Kérsz egy kávét? – kérdezte, miközben leültünk a konyhában.
Tündi haja hosszú, vöröses – barna volt, ami a víztől most csapzottan fogta körbe szép arcát, csibészes, világoskék szemeit. Pajzán gondolatok ébredtek fel bennem, miközben ő a kávét tette fel éppen.
Beszélgettünk pár szót mindenféle napi témákról, aztán elnézést kért, és elvonult a fürdőbe hajat szárítani. Míg távol volt, elképzeltem a lányt köntös nélkül, hófehér csipke fehérneműben, és szinte azonnal erekcióm lett, amit a laza tréningnadrág nem titkolt túlságosan.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor nagy halottam a fürdőszoba felől. Odaszaladtam, és láttam, hogy Tündi éppen egy vizespohár darabjait szedegeti össze, méghozzá háttal az ajtónak, guggolva, bugyi nélkül...
– Ööö, csak zajt hallottam, és azt hittem, hogy baj van... – mondtam, és rettentő zavarban voltam, ezt látta is rajtam.
– Nem, semmi gond, csak véletlenül levertem a poharat. – válaszolta, és még mindig guggolva a kitüremkedést nézte a nadrágomon, én meg a pokolba kívántam magamat, amiért nem vettem fel alsót a nadrág alá. Az legalább ápolna, és eltakarna.
– Hoznál be egy lapátot, hogy összeszedjem? – kérdésére visszatértem a valóságba.