Csordultig 1. rész

Néhány éve, a húszas éveink közepén, karácsony és szilveszter között egy kirándulást szerveztünk a Börzsönybe. Egy kulcsos házba. Csontig hatolóan hideg szél süvített, ahogy a vasútállomás peronján egyedül várakoztam a többiekre, mert sajnos a barátom az ünnepekben lebetegedett és belázasodva nyomta az ágyat otthon. Legnagyobb meglepetésemre a többiek is hozzám hasonlóan jártak, mert csak a srácok érkeztek és ők is a barátnőik megbetegedéséről számoltak be. Előbb még tanácstalankodtunk, hogy menjünk-e egyátalán vagy maradjunk, de mivel megvoltak már a jegyek és ki volt fizetve a szállás is, így pár perc múlva már a vonaton zötykölődtünk.
A célállomástól még kb. 4 km-t kellett gyalogolnunk. Ráadásul a korábbi napok erős havazása miatt majdnem térdig érő hóban. És a hó megint szállingózni kezdett. A háznál a gondnok várt bennünket. Jól befűtötte a társalgó cserépkályháját és a szobák kályháiba is begyújtott. Megtörtént az átadás-átvétel, majd berendezkedtünk. 5 kétágyas szoba, ötünknek, mindenkinek tehát egy. Majd kisvártatva előkerültek a flaskák és beszélgetni meg iszogatni kezdtünk.
A kellemes meleg, no meg a jótékony hatására azon vettük észre magunkat, hogy a kint, fokozatosan erőteljesedő havazás ellenére mi egyre lengébben öltözöttek lettünk. Összedobtuk a vacsorát és a tűzhelyre tettük, majd kártyázni kezdtünk. A sokadik játszma után már kezdett unalmassá válni, ezért az egyik srác felvetette: mi volna, ha lenne a játéknak valami tétje. A pénzt hamar elvetettük, maradt a ruházat. Röhögve néztünk egymásra a röpke szünetet követően, hogy mindenki ismét felöltözött. Polók helyett már pulóver, a rövidnadrágra a hosszú is rákerült. A szabály egyszerű volt. Menetközben, következmények nélkül ki lehet szállni, de a vesztesnek le kellett vennie egy ruhadarabját. A győztesnek természetesen nem kellett vetkőzni. Több parti elég kiegyenlítetten végződött. Mindannyiunkról lekerültek a pulcsik, már egy-egy zokni is a kupac tetejére került, amikor hirtelen minden megváltozott. Többször is úgy éreztem nyerhetek, de végül nem pártolt hozzám a szerencse. Így már csak a bugyi és melltartó volt rajtam, miközben a srácok hosszúnadrágjukban, ugyan zokni nélkül, legfeljebb, ha félmeztelenek lehettek. Mindössze egyikőjük volt hozzám hasonlóan nehéz helyzetben: már csak a póló és az alsónadrág volt rajta. Több játszmából is még időben kiszálltam, viszont miután egyet megnyertem, ismét felbátorodtam és ez lett a vesztem.