A vacsora tálalva - Csak egy harapás

– A vacsora tálalva, uram – mondta Maxwell.
Zachariah Sayle olyan volt, mint Pavlov . Az étel puszta említésére önkéntelenül is előbújtak a szemfogai, nyála csorogni kezdett. Nyelvét végigfuttatta az éles hegyeken, majd szolgálója felé fordult, pillantása lelkesen szelte át a szobát éjszakai áldozatát keresve.
– Itt van. – Úgy tűnt, Maxwellt különös elégedettséggel tölti el a ma este merészség.
Zachariah a körülbelül hat láb magas, izmos, férfias testre nézett, ami gondosan a falhoz támaszkodott, és lustán vigyorgott. Megragadta Maxwell karját és félrerántotta.
– Mit művelsz? Én nem... csinálom férfiakkal.
– Miért nem? A vér az vér, nem igaz?
– Igen, de... – A vámpír elpirult, vetett egy oldalpillantást az idegenre. – Mikor iszom, gyakran izgulok fel, és szeretek...
Valaki hangosan félbeszakította. – Az emberek nem olyan süketek, mint ti ketten hinnétek. Most pedig, mi folyik itt?

Zachariah áldozatának vontatott kaliforniai akcentusa volt, ehhez illő napbarnított bőre, sötét haja és átható kék szeme. Nem lógott volna ki a sorból egy kifutón, és ezzel ő is tisztában volt.
– Egy kis félreértés történt – felelte gyorsan, zavarban Zachariah.
Az idegen ellépett a faltól. – Nos, ha van valami, amit nem szeretek az, ha dróton rángatnak. Elfoglalt ember vagyok. Nagyvonalúan kifizettek ma estére, és bár nincs ínyemre... – vont vállat. – Csináld, ami jól esik, haver.
Levette a kabátját és az egyik közeli kanapé hátára hajította, felfedve fekete pólóját, ami kihangsúlyozta lenyűgöző felsőtestének izmait és a fekete farmert, ami szépen kiemelte nemesebb tulajdonságait.
– Menjünk, vámpír.
Zachariah nyelt egyet. Nyugtalan pillantást vetett Maxwellre. Zachariah egy régimódi angol úriember volt, aki sokkal otthonosabban érezte magát a viktoriánus időkben, ahol még az is izgalmas volt, ha megpillantotta egy hölgy bokáját. Ezek a mostani idők a , pornográfiával, iPhone-okkal és modern élettel megrémítették. Túl félénk volt, hogy felkutassa a vért magának. Túl udvarias ahhoz, hogy öljön. Inkább fizetett érte és egy kis bónuszt is kapott a hölgytől, ami részéről rendben volt. Talán nyugtalanító volt, hogy nem fogyatkoztak az önkéntesek. Bár, a férfiak sosem voltak részei az egyenletnek. Aggasztó, amikor ő a gyengébb partner, és nyilvánvaló, hogy ezúttal ő lesz az, mivel néhány centiméterrel alacsonyabb, mint a lakásában álló férfi és sokkal karcsúbb.