A Hang 1. rész

A zseblámpa fénye vadul cikázott, míg el nem érte a fát... A másik kocsiban ülő férfi hirtelen átváltozott egy bohóccá... Hatalmas robbanás fénye töltötte be a teret...

Miki pánikszerűen ugrott ki az ágyból. A kezeivel csapkodva a saját testét, így próbálta eloltani a nem létező lángokat. Egy pillanat múlva, amikor már képes volt elgondolkozni azon, hogy miért is csapkodja magát, abbahagyta.

"Egy újabb átkozott rémálom" Mondta a Hang a fejében.

A szülei halála óta egyre kevesebbszer kísértették a rémálmok, de úgy látszott, hogy soha nem fognak elmúlni teljesen.

"Lehet csak ki kéne verned" A Hang általában nem adott hasznos tanácsokat...

Miki arcon csapta magát. Egyrészt azért, hogy fegyelmezze a Hangot, másrészt, hogy felébressze magát. Rápillantott az órára. 5:30. Morogva felkelt az ágyból és felkapcsolta a lámpát, mire a szobaajtó azonnal kinyílt.

Emma volt az, az ikerhúga. Kérdően rámutatott a fejére, majd a helyeslő bólintás láttán szomorúan elmosolyodott.

"Honnan tudja mindig? " Kérdezte a Hang.

– Minden rendben van Miki? – Érdeklődött Emma. Lábujjhegyen odatipegett az ágyhoz, és leült Miki mellé. – Megint a rémálmok?

Miki lehajtotta a fejét. Nem akarta, hogy a húga aggodalmaskodjon. Emma rengeteg dologban szinte ugyanolyan volt, mint ő, ugyanakkor sok dologban
jelentősen el is tért. Néha még azt is nehéz volt elhinni, hogy egyáltalán rokonok, nemhogy ikertestvérek volnának.

A Hang a fejében elkezdte énekelni az "Itt a farsang áll a bál"t

Gyerekkorukban a farsangot mindig is különösen élvezték. Állandóan összeöltöztek. Emlékszik, amikor ketten összeölt...

– Hahó! Föld hívja Mikit!

– Bocsi. Kicsit elgondolkoztam. Minden oké, csak egy rémálom volt.

– Ugyanaz? Anyáról és Apáról? – kérdezte Emma, de már tudta a választ.

Miki bólintott, erre Emma szorosan megölelte a bátyját.

– A bohóc is ott volt?

Miki megint bólintott.

– De miről van szó? Félsz a bohócoktól és ez a rossz emlékkel keveredik? A cirkuszban egyszer egy bohóc? – Kérdezte Emma, szokatlanul komolyan.

Miki elnevette magát és gyengéden eltolta magától. A húga mindig is tudta, hogyan kell felvidítani az embert. Emma azonban nem hagyta abba. Elmélyített hangon folytatta, miközben visszaült Mikihez.