Kolis kaland

Magam után bezárva az ajtót, kissé még kómásan levánszorogtam a fiú szintre. Bementem a konyhába és üres volt. Ennek először örültem mivel kevés kedvem volt bárkivel is beszélgetni mivel nem tudtam kipihenni magam rendesen. Feltöltöttem vízzel a vízforralót bedugtam a konnektorba és leültem vele szemben egy székre háttal az ajtónak. Éppen, hogy leültem meghallottam az ajtó nyikorgását, és az ajtó kivágódása után egyből hangzott is a kérdés.
– Hát te? Mit csinálsz itt? – kérdezte érdeklődő hangon az aznapi ügyeletes tanár.
– Tanárnő, én csak főzök egy teát, nemsokára végzek. – feleltem.
– Rendben kicsikém, de nekem most van egy kis elintézni valóm megleszel itt egyedül? – kérdezte mosolygósan.
– Természetesen. – mosolyogtam vissza rá.
Azzal a lendülettel be is csapódott az ajtó és ismét egyedül voltam. Nem telt el tíz perc sem megint hallottam ahogyan nyitódik az ajtó. – gondoltam megint csak a nevelőtanár – De pár másodperc múlva már éreztem, hogy valaki ott áll némán mögöttem és hideg ujjaival átkarol. Először nem értettem mi történik hátranéztem és ott állt mögöttem a kollégium leghelyesebb sráca Kristóf.
– Kristófról tudni kell, hogy nagyon magas körülbelül 190 cm magas, sötét barna hajú, barna igéző tekintetű fiú. Testalkatra kissé izmos, sportos. -
Mivel nem volt világos számomra a helyzet neki szegeztem a kérdést:
– Mit csinálsz?
– Csak gondoltam megleplek. – mosolygott.
Ez őszintén szólva nagyon jól esett. De próbáltam terelni kicsit a helyzetet ezért ismét kérdezősködni kezdtem.
– És te, mit keresel itt?
– Csak szét néztem, van-e itt valakit és nagy örömömre téged találtalak itt.
– Akkor ülj le, és beszélgessünk. – válaszoltam kissé elpirulva.
– Hova? Nincsen több szék. – mondta.
– Ülj ide a székre, én majd az öledbe ülök. – szóltam kacéran, majd rákacsintottam. Ő nem ellenkezett egyből mosolygott és belement. Így is történt, beleültem az ölébe. Pár pillanatig csak meredtünk egymás szemébe némán, majd elkezdtem érezni meredező farkát a fenekem alatt. Nem vette észre, hogy érzem. Ezután ő kezdett el kérdezősködni:
– Miért nem beszélgetünk mi többet?
– Sajnos, tényleg elég keveset beszéltünk egymással mivel Ő is és Én is eléggé elfoglaltak vagyunk az iskola miatt-