Leszbikus thriller
Péntek éjjel volt. Az egyik Budapest közelében fekvő településen javában zajlott az élet.
Ki haza, ki bulizni indult, néhányan csak úgy a parkban iszogattak a barátokkal, feledvén a hétköznapokat. Anna az erkélyen ült. Az utcát figyelte. Majd az asztalon lévő terelődött a tekintete. Nagyokat kortyolt, hogy végre mihamarabb elcsendesedjen a fejében hangoskodó gondolatok szűnni nem akaró kavalkádja, mely már órák óta sürgette őt a kielégülésre.
– Ismét eljött az ősz. – gondolta-
Épphogy mire az ember megszokhatná a jó időt, tova is száll, ahogy az önfeledten elröppenő hétvégék után, újra elérkezik a lehangoló hétfő hajnali ébredés. De most megint véget ért egy fárasztó hét, és néhány boldog órára a háttérbe szorult a szenvedés, mely nélkülözhetetlen velejárója az átlagemberek lélekölő hétköznapjainak. Anna néhány perce ért haza a délutános műszakból, 40 perccel éjfél előtt. A barátnői mind buliztak valahol Pesten, neki meg annyira fájt a talpa, hogy állni sem bírt. Már órák óta semmi másra nem vágyott, csak hogy végre átadhassa magát az enyhülést hozó ital élvezetének. Leginkább a barátnője, Kati gyógyító karjaira vágyott, de még várnia kellett másnap estig, hogy újra egy kellemes éjszakát tölthessenek együtt. Bár még jó meleg volt, és a csillagokat sem takarták felhők az égen, Anna mégsem tudott örülni.
– Nemrég még május volt. – gondolta – Most meg már szeptember van. A nyár újra elillant
észrevétlen, ahogy minden évben. Csak egy hét szabadságot kaptam, no meg persze egész
héten rossz idő volt. Miért is lenne máshogy. Még ennyit sem érdemel az ember? Hogy az
egész évi robotolás után legyen legalább egy hét, amit napsütésben tölthet szabadon.
Legalább egy nap volt, amikor végig jó idő volt. Hehh! Gondolkozz pozitívan, igaz?
Ez és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. A régi álmok... melyek többsége falba ütközött a felismeréstől, hogy valójában nem képes olyan egzisztenciát teremteni, amivel megvalósíthatná őket. Régi bulik, régi emberek, régi idők... amikor még szép volt az élet. Tele életörömmel, és pozitív tervekkel nézve a jövő felé. Azóta eltelt pár év mire letisztult a valóság, és megmutatta igazi arcát.
Ki haza, ki bulizni indult, néhányan csak úgy a parkban iszogattak a barátokkal, feledvén a hétköznapokat. Anna az erkélyen ült. Az utcát figyelte. Majd az asztalon lévő terelődött a tekintete. Nagyokat kortyolt, hogy végre mihamarabb elcsendesedjen a fejében hangoskodó gondolatok szűnni nem akaró kavalkádja, mely már órák óta sürgette őt a kielégülésre.
– Ismét eljött az ősz. – gondolta-
Épphogy mire az ember megszokhatná a jó időt, tova is száll, ahogy az önfeledten elröppenő hétvégék után, újra elérkezik a lehangoló hétfő hajnali ébredés. De most megint véget ért egy fárasztó hét, és néhány boldog órára a háttérbe szorult a szenvedés, mely nélkülözhetetlen velejárója az átlagemberek lélekölő hétköznapjainak. Anna néhány perce ért haza a délutános műszakból, 40 perccel éjfél előtt. A barátnői mind buliztak valahol Pesten, neki meg annyira fájt a talpa, hogy állni sem bírt. Már órák óta semmi másra nem vágyott, csak hogy végre átadhassa magát az enyhülést hozó ital élvezetének. Leginkább a barátnője, Kati gyógyító karjaira vágyott, de még várnia kellett másnap estig, hogy újra egy kellemes éjszakát tölthessenek együtt. Bár még jó meleg volt, és a csillagokat sem takarták felhők az égen, Anna mégsem tudott örülni.
– Nemrég még május volt. – gondolta – Most meg már szeptember van. A nyár újra elillant
észrevétlen, ahogy minden évben. Csak egy hét szabadságot kaptam, no meg persze egész
héten rossz idő volt. Miért is lenne máshogy. Még ennyit sem érdemel az ember? Hogy az
egész évi robotolás után legyen legalább egy hét, amit napsütésben tölthet szabadon.
Legalább egy nap volt, amikor végig jó idő volt. Hehh! Gondolkozz pozitívan, igaz?
Ez és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. A régi álmok... melyek többsége falba ütközött a felismeréstől, hogy valójában nem képes olyan egzisztenciát teremteni, amivel megvalósíthatná őket. Régi bulik, régi emberek, régi idők... amikor még szép volt az élet. Tele életörömmel, és pozitív tervekkel nézve a jövő felé. Azóta eltelt pár év mire letisztult a valóság, és megmutatta igazi arcát.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Most már kiforrt a stílusom és a fogalmazásom, ami néhány utóbbi történetem pontozottságán meg is látszik, viszont most meg már érdemlegesnek mondható ötleteim nincsenek. De fogok én még...
Ez is csak egy tanulópénznek elvesztegetett ritka szép magszem lett.
Azóta írtam már szintekkel magasabbra pontozott történeteket, de azért fáj.
Na majd nyugdíjas koromban már lesz időm, és akkor visszatérek ennek egy jóval ütősebb átdolgozásával! 🙂 Most összejött egy komoly meló, és családom is lesz, szóval remélem a következő 30 évben nem lesz időm írogatni.
Csak azt furcsállom, hogy a legelső írásom, az Igazi Gyönyör lett a legjobb🙂
Pedig nekem jobban tetszik ez, de ez már más kérdés.
Ha neked örömet szerez az írás, akkor ne a szavazatokat lesd! Ha az olvasók kedvében akarsz járni, akkor nem árt pihentetni még a fiókban lapuló írásaidat. Közben többször elővenni, átdolgozni.
Azt gondolom, ha kiszednénk ebből az írásból az összes apró hibát, megpróbálnánk minden mozzanatában életszerűvé gyúrni, akkor sem lenne nyolcnál magasabb átlaga.
Az viszont jó, hogy tele vagy ötletekkel. Írd is le mindet, de hagyj időt a kidolgozásra!
De már csak ezzel az eredeti nevemmel teszem föl a történeteket.
Eleinte nem gondoltam, hogy ennyi ötletem lesz Azért csináltam más neveket, hogy nehogy a korábbi történetemhez képest viszonyítsa az olvasó a pontozását, de aztán rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Írtam már néhány történetet, és még egyszer ennyi kész is van már, csak a feltöltésre vár, szóval tucatnyi nevet nem fogok csináli🙂
Mivel ősszel játszódik a történet.