A születésnap

Szia!
Lám, lám Kiscsillag! Sikerült felkeltenem a kíváncsiságodat?
Bizony, a Te Suguru barátod már elkezdte a negyvenedik évét, és ezzel sem kérkedni, sem pironkodni nem tud.
Tény, amit háborogva bár, de próbálok elfogadni.
A kerek évforduló ünneplésének a módja az, amivel méltán dicsekedhetem...
És most félre ne érts! Ismersz jól: soha nem becsültem sokra a Faszvitézeket, akik a szexuális teljesítményükkel hivalkodnak lépten – nyomon. Ez az írás sem arról szól! Inkább azt a boldog állapotot osztom meg Veled, hogy egyszerre élvezem két nő bizalmát és szeretetét! Sőt, így van ez, annak ellenére, hogy már régóta tudnak egymásról. Bár eleinte előfordultak apróbb viták emiatt, de mára sikerült elérnem, hogy elfogadják ezt – más számára talán visszatetsző – helyzetet.
Erzsi, aki a harmincnegyedik évében jár, már érett, tapasztalt asszony. A szexben aktív: mindig elkápráztat találékonyságával és temperamentumával! Kriszti más: huszonéves, doromboló, nyúlánk testű fekete cica, aki gyengédségével mindent elér. A Tűz és a Víz. Nem hinném, hogy e két szeretőt egy nőben valaha is megtalálnám!
Erzsivel találkozom ritkábban. Ő az, aki péntekenként vonatra ül kedvemért, hogy találkozhasson velem. Két hete, amikor itt járt, szeretkezés után épp a harisnyáját bogozta ki az ágyvégéhez kötött csuklóm körül, amikor megpedzettem a dolgot...
– Szóval hármast szeretnél? – nevetett rám. És a kisbarátnőd mit szól majd hozzá? Emlékezz csak vissza, a múltkor nagyon elrohant!
Emlékeztem... helyzet volt! Erzsivel ültünk épp egy presszóban, kézen fogva, amikor belépett Kriszti. Döbbenten állt meg a helyiség közepén, szemét elfutotta könny, és az elképedt pincérnek hátat fordítva rohant el. Úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy majd kiszállt belőle az üveg. Három hétig nem is találkoztunk. Már azt hittem, hogy vége, amikor egyszer csak felhívott:
– Nem érdekelt, hogy a feleségedet keféled! Nem érdekel most már az sem, hogy másik szeretőd van, és azt is keféled. De azt akarom, hogy itt legyél és kefélj meg engem is!
Persze rohantam hozzá. Garzonjának előszobájában kapott el, és rángatta le rólam a farmert. Pedig ott volt néhány lépésre az ágy... Mohón szívta, szopta a farkam. Markomban a szál sárga rózsával élveztem el, arra sem volt időm, hogy átadjam neki.
Ebben az édes kettősségben telt el az ősz, és a tél.
Az vesse rám az első követ, akinek nem fordult volna meg a fejében az, ami már oly régen izgatott!