Angyalok bora
2222 ősze.
Éjjel van. 40 perc múlva éjfél.
A kanapén ülve, szüntelen kínzó gondolataimba merülten várom a megváltó hangot.
A jó öreg mennyei sistergést. És már le is főtt a kávé! Kérem engedje meg, hogy kimenjek egy cigarettára! Á, az erkélyem! Milyen felemelő érzés is volt annak idején éjszakánként kijönni ide a város tetejére a feleségemmel. Átölelni őt, és a nyaka tövét kóstolva, pimasz ujjaimmal a dekoltázsa alá merészkedve szerelmes szavakat súgni neki, miközben gyönyörűséges kislányunk az igazak álmát aludta odabenn. De bárhogy próbálom felidézni a pillanatot, újra és újra az a kép villan be, amikor utoljára találkoztunk.
A háztömbünk melletti sikátorban vártak rám. Egy szemetes konténerben. Holtan.
Ők voltak az első áldozatai az Angyalok bora nevű szer indította járványnak.
Szép neve van, csak sajnos van pár súlyos mellékhatása. Többek közt az, hogy a legszelídebb ministránsfiút is kéjsóvár fenevaddá változtatja. Azzal párhuzamosan, ahogy az összes elpénztelenedett narkós átállt a szerre, éjről éjre szaporodtak az erőszakos bűncselekmények. Az olcsósága miatt hamar híre ment, és két hónap alatt elárasztotta Budapestet, akár az özönvíz. Az agresszió csupán a függőség kialakulása után jelentkezett, a gyakoribb használat és az emelt dózis következményeként. Mire ez az új, hangzatos nevű, kezdetben pozitív hatásokkal rendelkező designer drog apránként megvillantotta az igazi arcát, már késő volt. Aki megpróbált leállni a szerről, megtébolyult. Egyre elviselhetetlenebb hallucinációk gyötörték, míg két választása maradt. Akadt aki a lelkiismeretére hallgatva végzett magával, a legtöbben viszont újabb adagot vettek be. A rendőrség és a katonaság tehetetlen volt.
Persze folyamatosan toboroztak embereket, mégsem állíthattak minden sarokra valakit.
A börtönök hamar megteltek, ellenben a sors iróniája, nem kellett újabbakat építeni, mivel akik bekerültek, pár napon belül belehaltak az elvonásba.
Két hónap telt el a feleségem és a kislányom halála óta. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy aznap nem mentem értük a moziba. Amikor csak tehettem, velük töltöttem minden egyes szabad percem, akkor este viszont kivételesen a haverokkal mentem pókerezni.
Azokban az időkben még híre sem volt a médiában az Angyalok borának.
Azt beszéltük, taxival mennek haza. Azóta minden éjjel ezekre vadászom.
Éjjel van. 40 perc múlva éjfél.
A kanapén ülve, szüntelen kínzó gondolataimba merülten várom a megváltó hangot.
A jó öreg mennyei sistergést. És már le is főtt a kávé! Kérem engedje meg, hogy kimenjek egy cigarettára! Á, az erkélyem! Milyen felemelő érzés is volt annak idején éjszakánként kijönni ide a város tetejére a feleségemmel. Átölelni őt, és a nyaka tövét kóstolva, pimasz ujjaimmal a dekoltázsa alá merészkedve szerelmes szavakat súgni neki, miközben gyönyörűséges kislányunk az igazak álmát aludta odabenn. De bárhogy próbálom felidézni a pillanatot, újra és újra az a kép villan be, amikor utoljára találkoztunk.
A háztömbünk melletti sikátorban vártak rám. Egy szemetes konténerben. Holtan.
Ők voltak az első áldozatai az Angyalok bora nevű szer indította járványnak.
Szép neve van, csak sajnos van pár súlyos mellékhatása. Többek közt az, hogy a legszelídebb ministránsfiút is kéjsóvár fenevaddá változtatja. Azzal párhuzamosan, ahogy az összes elpénztelenedett narkós átállt a szerre, éjről éjre szaporodtak az erőszakos bűncselekmények. Az olcsósága miatt hamar híre ment, és két hónap alatt elárasztotta Budapestet, akár az özönvíz. Az agresszió csupán a függőség kialakulása után jelentkezett, a gyakoribb használat és az emelt dózis következményeként. Mire ez az új, hangzatos nevű, kezdetben pozitív hatásokkal rendelkező designer drog apránként megvillantotta az igazi arcát, már késő volt. Aki megpróbált leállni a szerről, megtébolyult. Egyre elviselhetetlenebb hallucinációk gyötörték, míg két választása maradt. Akadt aki a lelkiismeretére hallgatva végzett magával, a legtöbben viszont újabb adagot vettek be. A rendőrség és a katonaság tehetetlen volt.
Persze folyamatosan toboroztak embereket, mégsem állíthattak minden sarokra valakit.
A börtönök hamar megteltek, ellenben a sors iróniája, nem kellett újabbakat építeni, mivel akik bekerültek, pár napon belül belehaltak az elvonásba.
Két hónap telt el a feleségem és a kislányom halála óta. Sosem bocsátom meg magamnak, hogy aznap nem mentem értük a moziba. Amikor csak tehettem, velük töltöttem minden egyes szabad percem, akkor este viszont kivételesen a haverokkal mentem pókerezni.
Azokban az időkben még híre sem volt a médiában az Angyalok borának.
Azt beszéltük, taxival mennek haza. Azóta minden éjjel ezekre vadászom.
Ez csak a történet kezdete, még 31 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amúgy milyen végkifejlet lett volna jobb ennél? Csak nem értem miért rontotta meg a sztorit a vége? Egyébként vannak jelenkori történeteim is🙂 Olvassátok őket🙂
Vannak egész jók közöttük!