A tanár úr felejthetetlen amerikai kalandja

Még ma is, ennyi év után, ha nem tudok elaludni, és valami szép emléket akarok felidézni, a Petrával töltött éjszakára gondolok. Fiatal tanárként, az 1980-as évek közepén, egy őszi félévet töltöttem egy amerikai kisváros főiskoláján.
A mai generáció figyelmét felhívnám az időpontra, és a korszak velejáróira: nem volt még mobiltelefon, internet, email, GPS, semmi, ami ma már természetes.
Bejártam órákra, nyelvi, kulturális anyagokat gyűjtöttem, mondhatni éltem a világomat. Szinte minden tökéletes lett volna, csakhogy. Csakhogy – feleségem itthon maradt, postai úton leveleztünk, biztosítottuk egymást, hogy mennyire hiányzunk egymásnak. De ez képmutatás volt, mert több, mint tízéves házasságunk már igencsak a kihűlés fázisában volt. És én ott voltam, körülvéve sok-sok gyönyörű, fiatal lánnyal, a szemem majd' kiesett néha, de vigyáznom kellett a látszatra, nehogy valaki valamit is észrevegyen – csak komolyság, tanár úr.
Én 35 éves voltam, a diákok 18-20 körül. És ebben a helyzetben nem is gondolhattam volna semmiféle közeledésre senki irányában. A tanár kolléganők meg vagy nem voltak vonzók, vagy a csinosabbja férjezettként megközelíthetetlen volt.
Sok Kleenexet elfogyasztottam törölközésre a rendszeres önkielégítések során. És közben lelki szemeimmel azt a sok gyönyörű, fiatal lányt láttam, akiket lopva bámultam a campuson a fűben üldögélve, csivitelve, vagy a sportpályán a cheerleader edzés közben rövid szoknyácskájukban, vagy éppen az uszodában, nedves fürdőruhában – majd szétrobbant néha a farkam, annyira kívántam valakit, hogy megossza velem a magányomat.

Telt, múlt az idő, szeptember, október. Nem volt más, csak a vágyakozás.

És ekkor jött a deus ex machina. Egy volt diákomról, aki már végzett, kiderült, hogy kint tanul tovább egy keleti parti nagy egyetemen. Telefonon beszéltünk, hívott látogassam meg, érdekes lehet körülnézni egy ilyen híres oktatási intézményben. A „bűnös” gondolat csak valahol az agyam mélyén született meg, elhessegettem, de nem zártam ki a lehetőséget.
November végén, a hálaadás ünnepén csütörtöktől vasárnapig szabad voltam. Ilyenkor Amerikában tanítási szünet van, mindenki utazik, megy haza, meglátogatni a szülői házat.