Túlóra az irodában

Kati irodistaként dolgozott a belvárosban egy jól menő cégnél, fent a legfelső emeleten.
Egy nyár eleji péntek délelőttön, az asztalánál ült, és a második kávéját kortyolgatta.
Az asztala az ablak mellett volt. A városi éltet figyelte. 24 éves volt. Egy évvel azelőtt költözött el a szüleitől. Azelőtt Budapest egyik peremkerületében élt. Mindig is szeretett volna a belvárosba költözni, ahol zajlik az élet. Így nem mellékesen a munkahelye is jóval közelebb volt, ami lehetővé tette, hogy éjszakánként tovább múlathassa az időt valamelyik belvárosi szórakozóhelyen. Nem mintha különösebben szerette volna az italt, csak a hangulat kedvéért járt az ilyen helyekre. Többnyire a barátnőivel, és a fiúikkal ment, de ha úgy adódott, egyedül is inkább egy ilyen helyen töltötte az estét, mint hogy otthon punnyadjon a TV előtt vagy olvasgasson valamit. Nem félt az egyedülléttől, élvezte az egyedüllétet is. Könyveket olvasni, és közben elmélkedni dolgokon, de még jobban szeretett új emberekkel megismerkedni. Nem feltétlen barátkozás céljából, csak úgy elbeszélgetni erről – arról, aztán mindenki élte tovább az életét, egy érdekes eszmecserével gazdagodva.
Miközben a munkahelyén a kávéját kortyolgatta, fölnézett, és meglátta a távoli folyosón elhaladni az egyik új kolleganőjét. Annának hívták. Miközben végighaladt a folyosón, végig Kati felé nézett. Amikor összeakadt a tekintetük, elmosolyodtak, és intettek egymásnak. Anna két héttel azelőtt kezdett el a cégnél dolgozni. Kati tanította be, de aztán a lányt más osztályra helyezték. Anna nagyjából egyidős volt Katival, és hasonlóképp gyönyörű. Neki is hosszú fekete haja volt, mint Katinak, csak kicsit göndörebb, és szép barna bőre. Katinak az utóbbi időben folyton ő járt az eszében. Amikor néha összefutottak a folyosón, és a lány rá mosolygott, nagyot dobbant a szíve, és még percekig a föld felett járt, néha szinte levakarhatatlan kismosollyal az arcán. Mintha még mindig hallaná a lány kedves hangját:
– Szia! Hogy vagy?
Titokban mindig is gyakran fantáziált nőkről, de sosem merte kiélni a kíváncsiságát. Félt, hogy talán beigazolódik a sejtése, hogy ő inkább a nőket szereti. Érzett már vonzalmat nők iránt, de erről igyekezett nem tudomást venni.