A Lakótárs 1. rész

Lakva ismerni meg az embert – tartja mondás, de előfordul, hogy még akkor sem. Erre a saját példámat tudnám elmesélni a lakótársammal.
A történet húsz éves koromban esett meg velem, amikor másodéves egyetemista voltam, és öt évfolyamtársammal közösen béreltünk egy háromszobás lakást az egyetem közelében. Hárman voltunk lányok, és három fiú, persze szigorúan elszeparálva egymástól, két szoba a lányoké, kettő a fiúké. Az együttélés másfél évig simán és zökkenőmentesen zajlott, még csak érzelmi, vagy testi összegabalyodás sem zavarta meg. Egyszerűen barátok voltunk, mindenki elfogadta a többiek nyűgjeit, és tiszteletben tartottuk egymás magánéletét.
Aztán egyszer egyikünk áthágott egy korlátot, és ezzel sok minden megváltozott.
Én voltam az a valaki, amikor egy hétfő délután előadás után elsőként értem vissza a lakásba, és meg szerettem volna nézni az e-mail postafiókomat. Ám rá kellett döbbennem, hogy a lap-topom otthon maradt a szüleimnél. Gondoltam, körülnézek, hátha valaki elöl hagyta a gépét, és az egyik fiú-szobában ott is állt egy lap-top lecsukva. A csoporttársamé volt, átlagos képességű és kinézetű srác, akinek semmi feltűnő tulajdonsága nem hívta fel magára a figyelmemet, és ezzel valószínűleg más is így lehetett, mert egy-két futó kalandtól eltekintve nem tudtam róla, hogy komoly kapcsolata lett volna.
Bekapcsoltam a gépet, elindítottam a böngészőt, és örömmel konstatáltam, hogy az e-mail szolgáltatóm a kedvencek között van. Rákattintottam, és meglepetésemre Ákos – így hívták – címe és jelszava is ki volt töltve a megfelelő mezőben. Belém bújt a . „Mi lenne, ha megnézném? ” – gondoltam. „Csak belepillantok, aztán kilépek. ” Tudtam, hogy nem szép dolog, de a kíváncsiság győzött, így megnyitottam a fiókot.
Egyből feltűnt, hogy sok levelet kapott egy személytől, akit diszkréten „Z”-nek mentett el. Hirtelen érdekelni kezdett, ki lehet ez a rejtélyes „Z”, mert mint említettem, semmilyen kapcsolatáról nem tudtunk az egyetemen. Talán valami titkos szeretője van, akit valamiért rejteget mindenki elől? Nem bírtam magammal, és megnyitottam a legutolsó levelet.
„ jó volt a múlt szombat! – állt benne – Imádom, ha kicsit iszol, olyankor mindig sokkal gátlástalanabb és szenvedélyesebb vagy! Remélem, minél hamarabb meg tudjuk ismételni. ”