Testvérek

Dominika gurulós bőröndöt húzott maga után a vonat folyosóján. Forró júliusi nap volt, a lány csak egy rózsaszín pólót és egy rövid farmernadrágot viselt. Az öccse válláról utazótáska lógott. Dominika nagyon dühös volt: most először nyaralhatna egyedül, erre rásózták a 14 éves öccsét. Kész katasztrófa.
A lány végre talált egy üres fülkét. Félrehúzta az ajtót és belépett. Az öccse utána. Dominika felrakta a bőröndjét és az öccse táskáját a poggyásztartóra, majd lehuppant az egyik ablak melletti ülésre. Peti becsukta az ajtót, lehúzta az ablakot és leült a lánnyal szemben. A vonat lassan kigördült a pályaudvarról. Peti a mobilján játszott, ám amikor a főváros koszos betontömege elmaradt mögöttük, elrakta, és nézte, ahogy a zöldellő táj elsuhan az ablak előtt. Dominika egy bulvármagazint olvasott, és látszott rajta, hogy még mindig mérges, amiért a szülei a nyakába varrták az öccsét, és elrontották a nyaralását. Ezt az öccse is észrevette.
– Domi! – szólt egy idő után Peti
– Mi van? – nézett fel az újságból a lány
– Tudom, hogy nem örülsz neki, hogy itt vagyok. Én is szívesebben maradtam volna otthon! Nem akartam jönni, de apuék elküldtek, és nem tudom visszacsinálni, és ha már itt vagyok, nem tudnánk egy kicsit jól érezni magunkat?
– Azt hiszem, igazad van... – mondta némi gondolkodás után Dominika – ... nem hagyhatom, hogy elrontsák a nyaralásomat azzal, hogy elküldtek velem téged. Főleg azért nem, mert igazából bírlak téged, öcskös
– Hát... izé... amúgy én is bírlak téged
– Azt hiszem, végül is jól fogom érezni veled magam
– Én is azt hiszem
– Na, gyere, ülj ide mellém, öcsi!



Dominika és Peti megérkeztek úti céljukhoz és az állomáson leszálltak a vonatról. Az út végére egészen jól sikerült felmelegíteniük a testvéri kapcsolatot. Elsétáltak a közeli nyaralóhoz, amit Dominika egyik barátnőjének szülei adtak kölcsön.
– Kedves volt Kati szüleitől, hogy kölcsönadták a nyaralójukat – mondta a kapuban Peti
– Csak azért adták ide, mert eredetileg Katival jöttem volna, csak ő kitalálta, hogy a nyárra kimegy Angliába dolgozni
– Aha... értem
– Akkor szerintem menjünk be!