Az országúton...

Mivelhogy már aktuálissá vált a furgonnak egy tankolás, lazán megpöccentettem az indexet, és máris húztam a kormányt jobbra, hogy a benzinkúthoz kitérő sávba legyek.
Jelentősen fékeznem kellett, mert épp előttem haladt egy biciklista lány. Csak egy futó pillantást vetettem oda, barnára sült izmos lábszára ütemesen taposta a pedált. Csípője oldalirányban ringva ingázott, ahogy a hajtáskor erőt fejtett ki. Picike bicajosnadrág volt rajta, egészen gusztusos feneke volt benne. Nagyon jó látvány egy ilyen izgó – mozgó popsi, de nem mehettem olyan lassan, hogy túl hosszan kiélvezzem a látvány örömét, hanem mégis kikerültem és beálltam a kúthoz tankolni.

Mire teli lett a tankom, beérkezett a bicajos lány is. A nyakán csillogott a veríték, és a trikója is át volt izzadva. Az automatába bedobált valamennyi aprót és kimarkolt egy üdítőt. Fáradt lehetett, mert nem volt olyan délceg a tartása, mint aki most kezdte volna. Azonnal letekerte a kupakot és az üvegből kiitta az ital felét. Nem sokat bíbelődött tovább, ismét nyeregbe pattant, és kikanyarodott a benzinkúttól, beletaposott a pedálokba, és máris besorolt a forgalomba.
Határozottan egész jó kis feneke volt, meg formás lábai. Habár elég picikék a kis mellei.

Én meg lemostam a szélvédőmet meg a lámpákat és a k. v. automatából benyomtam egy forró kapucchinót. Utoljára a wc, aztán indulás tovább.

Ráfordultam az országútra, hogy folytatom a fuvart.

Nem mentem gyorsan, jobb kézzel a rádió kezelőgombjait babráltam, mert inkább másik csatornát akartam volna választani. Egyik se tetszett a , kazetta meg nem volt velem.
Nem mehettem sokat, talán 3 – 4 km – nyit, amikor megint megláttam a biciklistát, ahogy tempósan hajt. Kis belső izgalommal vártam a popsija látványát. Előre örültem neki, hogy egy kicsit legeltethetem a szemem rajta.

Alighogy megpillantottam őt, éppen abban a pillanatban, mintha egy láthatatlan falnak váratlanul nekicsapódott volna; a bringa első kereke stabilan megállt, a lány feneke elemelkedett a nyeregből, és az ülepe ívben átrepült a feje fölött, követte két feszes comb, szabályos szaltót mutatva be, majd azután, a nyereg is megtette ugyanezt az ívelődő röppályát, és keresztülszaltózott a lány fölött a hátsó kerék is elhagyta az aszfaltot és szintén átrepült a kormány fölött, hogy azután az egész bicikli a röpülés végén a földön fekvő lányra zuhanjon.

Láttam az egész folyamatot, csak azt nem tudtam, hogy mitől állt fejre; vagy hirtelen berántotta az első féket, vagy valami mély kátyú megfogta a kerekét, vagy tényleg volt ott valami láthatatlan fal előtte.

Amikor odaértem (kicsit ki is farolt a furgon a hirtelen fékezéstől) még mindig a földön feküdt. Kicsit aggasztó, hogy meg se mozdult a lány.

Az út szélére lehúzódtam, hogy megnézzem mi van vele. Leemeltem róla a bicajt – ajjaj, az első kerék akkorát deformálódott, hogy a küllők sem állhatták a csapást, 4 – 5 db is szabadon lefegett, 2 meg csaknem derékszögben meggörbült. A gumija fölhasadt egy jó araszon és mintha nyelvet öltene, a résen át kitüremkedett a belsőből egy hosszú cafat. Nem semmi egy ekkora bukás, aminek ilyen látványos következménye van.
És akkor még a lány is itt fekszik mozdulatlanul.

Ott hevert a magas gazban, a karjai széjjelvetve, a trikója egészen fölcsúszott, a mellei fehér alsó íve kilátszott alóla. Hm. Nem is olyan picike mint hittem, hanem inkább jól bele tudna simulni a tenyerembe.

Húúh! S éreztem, hogy ellep egy nem idevaló vágy. Illetve a vágy az nagyonis idevaló volt, csak nem alkalmas helyzetben jelentkezett.

Megráztam a fejem, de ettől nem múlt el.
Talán egy kicsit tovább bámultam, mint illett volna, de annyira szépen domborodott az a két halom, hogy nem bírtam elvenni a tekintetemet onnét. Azon spekuláltam, hogy jó volna adni neki mesterséges lélegeztetést arra a szép duzzadt ajkaira. Szívesen ráborultam volna.

Máris megindult a bizsergés az ágyékomban. Szívesen hagytam volna tovább, hogy én legeltetem a szemeimet a melle ívén, meg a meztelen combjain, a dákóm meg csak had fészkelődjék, de aztán mégis odaléptem hozzá. Első mozdulatommal visszahúztam a trikóját a melleire.
Csak véletlen volt, hogy ezenközben a tenyeremmel is végigsimítottam. Nagyon is jól belesimultak a markomba. Képtelen voltam nem megtenni... Ruganyos, kemény mellei voltak, jól tapintható puha bimbóval.
Azonnal megéreztem az egyértelmű merevedésemet.

Eh, hagyjuk ezt! Feleségem van, meg minden, szóval tilalmas a pálya.
Pedig éreztem, hogy határozottan kanos vagyok, de akkor is, ez nem az a helyzet...

Odahaza nem megy ilyen gyorsan a reakció, az asszony melle nem ilyen.
Phűűű!
El kellett venni a kezem!!!

Éppen csak elkaptam a kezemet a melleiről, amikor megmozdult és kinyitotta a szemeit. Eléggé kába tekintettel körülpillantott, próbálta megérteni, hogy került ide a fűbe hanyatt, s ki lehetek én, aki itt térdepelek mellette.
– Bukott a biciklivel az imént! A kerékpárja totálkáros lett. – magyarázkodtam – Hogy van? Mije fáj?

Fölült, majd némi várakozás után óvatosan föltápászkodott és a fűben fekvő bringa kulacs – tartójából elővette a félüveg italát. Szó nélkül benyelte a maradékot, csak utána vette szemügyre a roncsot.

A tekintete elborult, amikor fölmérte a kárt.
– Messzire menne még? – kérdeztem
– Igen. Kb. 40 km – em lenne. Van ugyan tartalék belsőm, de itt nagyobb a baj.
– Elvihetem a következő városig, talán vennie kéne egy komplett új kereket.

Miután egyéb ötlete neki se volt, fölkaptam a megtépázott biciklit és a furgon hátuljában némi átcsoportosítással szabadítottam annyi helyet, hogy beférjen oda.

A lány magára vett valami hosszú ujjú blúzt, aztán beült a jobboldali első ülésre. Előrenyújtotta a lábait, szép hosszú combjai vonzották a tekintetemet.

Amint fölpöfögött a motor, újra odapillantottam rá, láttam, ahogy a blúza kivágásában rezegnek, hullámoznak a mellei. Mint valami zselés puding, úgy remegett neki. Nem is tudom, hogy mennyi idő után szedtem össze magam annyira, hogy képes legyek elvenni a tekintetemet róla. Éreztem a vonzást, hogy a szemeim megpróbálnak újra meg újra odatapadni a látványra, de határozottan megráztam a fejem, hogy kihulljon belőle a látvány vonzása. Alig sikerült.

A feleségem sosem volt ennyire egy izgató jelenség, manapság meg még annyira se, mint kezdetben.

Nem beszélgettünk, csak összeszorítottam a szám. Kipillantottam a forgalomra és besoroltam. Menet közben már jobban ment az önfegyelem, mert a vezetés lekötött annyira, hogy ne kelljen folyton jobbra pillantanom. Pedig érzékeltem, hogy a kis feszes biciklista sort is csak akkora volt rajta, mint ha egy bugyiban ülne mellettem.

Egyféle általános izgalom volt rajtam, de úgy tűnt, kezelhető az ügy, amennyiben megállom, hogy nem bámulom folyton a nőt. Habár semmiképpen nem tudtam egészen figyelmen kívül hagyni őt, mert az illata betöltötte az egész vezetőfülkét. És bár nem néztem rá, mégis be – bevillant az a látvány, ahogy a fűben feküdt a hátán, a mellei alsó íve előgömbölyödött a kurta kis trikója alól és a combjai szépen lesülten feszesen vonzották a szemem.

Aztán minden előzetes jel nélkül, számomra egészen váratlanul a térdemre tette a tenyerét. Valami köszöngetés félét rebegett, amiért fölszedtem. Nem is tudom, mit mondott pontosan, én meg elütöttem, hogy ugyan, semmiség.
Viszont a kezét nem húzta vissza, és én se toltam el onnét.
Nyilván kivárt, hogy mi lesz a reakcióm.

Aztán tovább tesztelt, amikor a térdemtől kicsit a combom felé reppent a tenyerével. Ott is megpihent valameddig, majd ismét hátrább tolta.

Tulajdonképpen el kéne tolni a kezét, mégiscsak szokatlan, hogy a combomat fogja, alig néhány ujjnyira az ágyékomtól. De annyira meglepődtem, hogy nem hárítottam.
Egy pillanatra leemeltem a lábamat a gázpedálról. Érezhetően lassulni kezdett az autó. Mielőtt lefulladt volna, ismét rátapostam, és lendületet vettünk. Én meg csak feszengtem az ülésben, hogy vajon mi következik, megfogja-e a... szóval mivé fajul ez a kis könnyű érintgetés?

Közben meg a jobb kezével a hasatáján babrált, majd amikor megtalálta a kis nadrágon a cipzárhúzót, akkor hosszan kitartott mozdulattal, de jól hallható kis nesszel lehúzta a cipzárját, és máris belemélyesztette az ujjait a bugyi alá.
Nem is értem, hogy láthattam mindezt, miközben a forgalomra figyeltem, de mindenesetre pontosan láttam, hogy sárga bugyija van, a hasát szabadon hagyja, csak a szeméremdombot fedi be. De nem volt időm alaposan odanézni, pedig szörnyen izgatott a gondolat, hogy valaki a combjaimat simogatja, szorítgatja, gyöngéden masszírozza, miközben meg a másik kezével benne vájkál a bugyijában, sőt egészen mélyen.

Csak nyeltem nagyokat, és átröppent a gondolat, hogy sürgősen valami félreeső facsoportot vagy földutat kéne találnom, bármit, ahol leállíthatom a kocsit, mert már nem bírok tovább odafigyelni, annyira kellemesen érintett a ki nem mondott ígéret.

És akkor a lány kiemelte a bugyijából az ujját, az orráig vitte, és jól láthatóan végigszaglászta az illatmintát. Mintegy előjátszotta nekem a szerepet. Merthogy ezt követően a nedvesen csillogó ujját az arcom elé emelte, az orrom alá tolta.
Ehhhh!
Annyira finom punciszaga volt, hogy végigborzongott a hátamon az elemi vágy.

Arra gondoltam, hogy a feleségem sosem ingerkedett velem így. Nem mutogatta magát, nem simogatta az ölét, nem szagolta az ujját, nem nyújtotta nekem.

Pedig micsoda izgató!!! Széjjelfeszülök, annyira dudorodik már minden. Mintha nem is csak a farkam nőtt volna (sokkal nagyobbra, mint odahaza bármikor), hanem mintha a tojásaim is, meg a combjaim is földagadtak volna, tiszta feszülős volt az egész pálya.

Amikor bekaptam a számba ezt a helyes kis punciízű ujjacskát. Láthatta ő is, hogy nem igazán vagyok a magam ura, mert a jobb kezével ráfogott a kormányra, és iparkodott egyenesben tartani a haladást. Nem mentünk gyorsan, alig gurult a kocsi, mert annyira erőtlen volt a lábam, hogy képtelen voltam nyomni a pedált. Már csak a lendület vitte még előre.

Egészen félrehúzta a kormányt jobbra, a szélső kerekek a padkán surrogtak, és néhány köhögős büffenés után tényleg lefulladt a motor.

Az eszem is megállt! S nem is tudom miért, de persze nem löktem el onnét az ujjait. Amikor aztán a következő mozdulatával már egészen az ágyékomig tolta a tenyerét, a kisujja hozzáért a duzzadó katonámhoz.
Szólni akartam, hogy inkább mégse csinálja, mert nem illik, meg aztán nekem feleségem van, és helytelen, ha egy idegen nő simogatja a combomat, méghozzá úgy, hogy a kisujjával... izé. De mielőtt megszólalhattam volna, csak elemelte a kezét onnét, és az egész tenyerével rátelepedett az összes férfikészségemre. Csak nyeltem egy nagyot, de képtelen voltam megszólalni. A nyelvem hegyére tolakodtak a szavak, hogy esetleg mit kéne mondanom, hogy helytelen, amit tesz, és hogy én ezt nem akarom, vagy valami hasonlót. De hiába készülődött a tiltakozás, nem lehetett kimondani.

Beszaladt a két combom közé, és a golyóimat átgörgette az ujjai között, miközben a hüvelykpárnával meg – megnyomogatta a rudat. Még mélyebbre hatolt, már a golyók alatt matatott, és a csuklójával simítgatta a dudoromat. Még szélesebbre nyitottam a terpeszemet, ő meg szabadon vándorolt a területen.
Hú, de milyen finoman reppent a keze, mintha egy kis könnyű madárka szárnya lenne, ami simogat.

Egészen más érzés volt, amit eddig bármikor érezhettem. Ha saját magamnak megfogom, hogy kicsit játszadozzam vele, rendszerint tisztességesen megmarkolom az egész tenyerem fölfekszik, és az ujjaim gyűrűsorként szorítják a szárát. Ez a lány nem szorította, éppen csak érintette, gyöngéden simogatta, mégis tüneményes finom volt a tapogatózó óvatos ujjait ott érezni.
Egy nőnek amúgyis másként esik kézre, mert az ujjai a zacsim irányában vannak, s minden simogatásból kapnak az alsó részek is.
A hasam irányába hátratolatott, a kinyújtott ujjhegyek még érintették a herét, miközben már a teljes tenyér a farkamat simogatta. De micsoda érzéki mozdulatokkal!
Húha!

Közel se annyira határozottan bánt vele, mint én szoktam, de ez a gyöngédség sokkal ingerlőbb.
Nem is mondanám, hogy masszírozta, hanem csak rajta tartotta a tenyerét, egyféle nem túl erős nyomással jelezte a jelenlétét, miközben az ujjbögyei finoman csiklandozták a tövét. A mogyoróim meg – mintha incselkednének a keresgélő ujjaival – folyton kicsusszantak az ujjacskák közül, hogy azután ismét értük lehessen kapni. És ő értette is a játékszabályt, mert újra meg újra értük kutatott, hogy azután megint hagyja őket megszökni.
Én meg közben majd frászt kaptam, annyira élveztem eme fogócskát.
Bár komoly késztetést éreztem, hogy én is odakapjak, és vele együtt kergetőzzek az ujjaival, hogy ne menekülhessen ki a fogásból a zacsi. De nem lett volna jó, mert ha odanyúlok, a kezét erősen rászorítanám az ágyékomra (ahogy magamnak szoktam) és akkor máris megszűnt volna ez a finom könnyedség, ahogyan ő babrál vele.

Akkorát sóhajtottam, majd elfújtam a visszapillantó tükröt, de csak még szélesebbre nyitottam a terpeszt.
A csuklóját jelentősen rászorította a rudamra, és az egész alsókarját mozgatva fészkelődött a keze. Az ujjai meg továbbra is szteppeltek szaporán.
Ahogy ő a zacsimban kergette a golyókat, az fenomenálisan jó. Lehet, hogy én is próbáltam korábban, csak nem ennyire gyöngéd érintéssel. Mindenesetre ez a mostani egészen olyan volt, amitől az embernek fölakad a szeme.

Könnyedén kigombolta a nadrágomat. A cipzár azonnal leszaladt, és feszülő fészkéből előugrott a huszár. Magam is elképedtem, hogy a leszorítás után micsoda megkönnyebbülés, hogy kipattanhatott, mint a bohóc a skatulyából.

Az alsónadrágom már jócskán átázott a folytatásban reménykedve. Nem sodorta félre az alsót, hogy a meztelen húst érezze, hanem csak a vékony anyagon keresztül folytatta a simogatást. Az alsón keresztüli ingerlés még izgatóbb volt, selymes, puha, lélegzetszakasztóan finom. A farpofáim megfeszültek egy pillanatra, egyébként nem mozdultam, hagytam az élményt végighömpölyögni rajtam.

Aztán jelentősen átcsoportosította a támadás irányát. A golyók pihenőbe vonultak, a farkamat a csuklójával meg a tenyerével dörzsölgette, azok a játékos ujjhegyek most a makk környékét vették célba.
Húúú, mit mondjak!

Ha az odalenn való kergetőzést nagyon tudtam élvezni, akkor most idefönn ezt az őrjítő cirókát még inkább. Nem csökkentette az alsónadrág anyaga az érintés izgató voltát, sőt valamiképpen inkább lágyította, az amúgyis könnyű cirókát.

A lábaim remegtek, a két karom elnehezülten hullott le a derekam mellett és csak egyre dagadt, feszült az ágyék – környék, úgy éreztem, hogy az életben még sosem feszült ennyire. Bizonyára az alsónadrág is rászorult, de inkább amit az ujjhegyeivel művelt, ahogyan cirógatta a makk tövét is, hegyét is folyamatosan... ehhhh, !

Még sosem volt ilyen érzés, mert ha magam intézem, erősen szorítom és ritmikusan föl – alá húzom.
Ha a feleségemnek olyan kedve van, és olykor puncit kaphatok, akkor az nem szorítja ugyan, de a maga selyempuhaságával és meleg síkosságával egy másfajta örömben részesít, ami szintén finom.
De mindezzel szemben, amit most érzékelhetek, ez olyan gyönyörűségesen különleges, hogy egyik borzongásból a másikba úszom, miközben azt remélem, hogy sosem hagyja abba, amit művel velem.

Átfutott az agyamon, hogy vajon bele lehet-e halni érzékszervi túltengésbe? Nem bírom ki, nem bírom ezt a túlfeszülést, robbanás előtti nyomást.

A fejem kétszeresére dagadt, a szemeim majd kipattantak az üregből, a szám elnyílt, a nyelvem kiesett, a nyálam is kicsordult, és csak rezgett az agyam, remegtette a gerincemet, lüktetett minden végtagom.
S amikor végül kirobbantam a simogató ujjak nyomán hirtelen a megsemmisülés lebegését éreztem. Súlytalanul imbolygott a világ.
Percek kellettek, hogy lassan észhez térjek megint, s fölfogjam körülöttem a teret és benne magamat, s az ölemben egy finom kezecskét, amelyik képes volt puszta táncos simogatásával ebben a földöntúli élményben részesíteni.

Nem tudtam semmi egyébre gondolni, a hálálkodó öröm kitörölt minden lelkiismeret furdalást, holmi feleséggel kapcsolatban, vagy a szokatlan helyzet miatt.

---

Ez csak az én titkom marad, és különös ereje lesz e titkomnak, amit magamban kell tartanom, amire majd évek múlva is úgy emlékezhetek, hogy egyszeri különleges élményem volt, egy szokatlan kalandom az országúton, egy ismeretlen nővel, akinek gyönyörűség lakott az ujja hegyében.

2001. december
Tojo ötlete nyomán