Szenvedély az öltözőben

Tél volt, korán sötétedett. Odakint esett a hó is, nagy puha pelyhekben. Későre járt, este hat körül. Az egyetem épülete már üresen állt. Márta az öltözőben volt, ottfelejtette az egyik könyvét, azért szaladt vissza. Épp a szekrényében turkált, mikor lépteket hallott. Nem nézett fel, mikor becsukta a szekrényajtót, akkor látta meg Bulcsút.
– Hát te? – kérdezte a fiú. – Mit keresel itt ilyenkor?
– Itt hagytam valamit – mondta Márta, és felmutatta a könyvet. – Önkéntelenül is végigmérte a fiút. Farmer és atléta volt rajta. – Miért, te mit keresel itt?
– Gondoltam lent maradok kicsit edzeni – válaszolta.
Márta végigfuttatta tekintetét a kidolgozott izmokon, a formás kézen. Bulcsú az évfolyamába járt, nem nagyon ismerték egymást, csak látásból.
– Jobb lesz, ha sietünk, lassan zár a gondnok – mondta Márta, és elkapta a tekintetét a fiúról.

Bulcsú felkapta a pulcsiját és a kabátját és elindultak. Ám az ajtóhoz érve, ahogy Márta lenyomta a kilincset zavartan tapasztalta, hogy már bezárták, ott maradtak.
– Most mit csináljunk? – kérdezte enyhe pánikkal a hangjában a fiútól. Az is megpróbálta kinyitni, de a súlyos ajtó nem mozdult a helyéről. Dörömbölt, kikiáltott, hátha meghallja valaki de senki sem volt már ott.
– Menjünk vissza az öltözőbe, ott legalább meleg van, mindjárt kitaláljuk, mi legyen – mondta Bulcsú meleg, nyugtató hangon. Visszamentek, levették a kabátot, leültek egymással szemben egy-egy padra. Márta nagyon zavarban volt, Bulcsú tetszett neki, érezte hogy ez nem egyszerű helyzet. Alig mert rá nézni. A fiú zavarában elnevette magát.
– Nem semmi helyzet, mi? – majd, hogy a lány nem válaszolt, azt mondta: – Fura, nem is nagyon ismerjük egymást. Nem is értem, miért nem beszélgettünk mi még.
Erre Márta nem tudott mit mondani.
– Tudod, észrevettelek, figyeltelek a folyosón mindig – mondta a fiú. – Nagyon csinos lány vagy – tette hozzá félénken.

Márta lehajtotta a fejét, elpirult, elmosolyodott. Majd felemelte a fejét, és Bulcsúra nézett. A fiú kellemes arca kérdőn, és kicsit szégyenlősen nézett rá.
A lány felpattant a helyéről, a szekrényéhez ment, kinyitotta és keresni kezdett valamit. Nem akart, nem tudott mit kezdeni magával.