További botlásaim Virággal

Enyhe fejfájással ébredtem fel. Kimentem a mosdóba, hogy a reggeli szükségleteimet elintézzem. Miközben éppen fogamat mostam és közben a tükörben magamat néztem, elgondolkodtam azon, hogy mi is történt tegnap. Az alvás után jóval tisztább volt a fejem, mint hajnalban. Eléggé letaglózott a tettem súlyának józan felismerése. Elég durva volt a tudat, hogy az unokatestvéremet dugtam a fél éjszakán át. De nem csak megdugtam, hanem a fenekét is rendesen tele pakoltam. Az én kis ártatlan unokatestvéremet. A kis Virágot. Basszus.
Aztán persze felidézve az elmúlt éjszaka történéseit, Virág már nem is tűnt olyan ártatlannak. Végig gondolva, mindent Virág egy szép kis "jó kislány" maszk mögött rejtőzködve, csinálta a kis dolgait. Most akkor melyik lehet az igazi a Virág? Az aranyos, mosolygós, mindig kedves és segítőkész Virág, vagy az a nőszemély, aki fél éjszakán át velem kefélt és aki olyan hangokat adott ki, miközben a fenekébe tömködtem a farkam, hogy magam is meglepődtem. Nincs mese ki kell derítenem, hogy mi az igazság és, hogy Ő mit gondol a folytatásról.
Visszamentem a szobába és az én drága kis angyalkám, még mindig édesen aludt. Nem akartam felébreszteni, ezért felhúztam magamra valami ruhát és gondoltam kinézek, hogy felmérjem a tegnapi buli után hátrahagyott káoszt. Meglepetésemre egy-két családtag már fent volt és elkezdett pakolni. Felajánlottam, hogy rendbe rakom a tűz körüli körletet.
Miközben a földön fekvő sörös dobozokat és boros üvegeket szedtem össze, észre vettem azt a széket, amin Virág először ereszkedett rá a kőkemény farkamra. Elkezdtem keményedni odalent, ahogy erre gondoltam, ezért gyorsan elűztem az emlékeket a fejemből és inkább a rendrakásra koncentráltam. Viszonylag hamar végeztem és felmentem a teraszra, hogy megérdeklődjem tudok e valamiben még segíteni.
Édesanyám és a nénikém, mondták, hogy el kéne menni friss kenyérért, meg pár apróságért a boltba és, ha én bevállalnám, azt nagyon megköszönnék. Természetesen elvállaltam.
– Ákos, légy szíves keltsd fel a Virágot, mert képes lesz az egész napot végig aludni. – kért meg a nénikém. – Sőt magaddal is vihetnéd a boltba, biztos szívesen segít neked.
– Oké szólok neki, és megnézem milyen állapotban van.
– Nem kell sietni, mert a többiek még alszanak. A reggeli szerintem csak egy-másfél óra múlva lehetséges. – rebegte felém édesanyám.