A gyógykezelés

Amikor megszülettem, egy nagyon furcsa hormonális betegség miatt, már kiskoromban (2 – évesen) orvoshoz hordtak a szüleim. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy kevés férfi hormon termelődött a szervezetemben és sem az ivarszervek, sem a testalkatom nem úgy alakultak, mint ahogy kellett volna. A herék nem szálltak le, sem a hímvesszőm nem volt tökéletes nagyságú a koromnak megfelelően.

Anyám elvitt rengeteg orvoshoz, de igazi eredményt nem tudtak elérni. Már nyolc éves lehettem mikor a nagynéném, olvasott egy orvosi kísérletről amely talán segített volna rajtam. Ekkor én már túlsúlyos voltam, kisujjnyi pénisszel, babszemnyi herékkel.

Anyám utána ment a dolgoknak, és kiderült, hogy egy holland magánklinikán dolgozó magyarszármazású orvosnő a gyógymód kitalálója. Volt viszont három nagy probléma a kiutazással kapcsolatban. Útlevél, pénz, valamint az eljárás korai kísérleti fázisban volt, így még nem volt engedélyezett, mert csak sertéseken próbálták ki több – kevesebb sikerrel. A nagynéném szerzett útlevelet, pénzt valamilyen úton, módon, és bízva a szerencsében elindultunk. Egy kisvárosban találtunk rá erre a klinikára, egy eldugott helyen, egy erdő közepén. Ott örömmel fogadott bennünket, a doktornő akit Edinának hívtak. Megvizsgált, és megállapította, hogy valóban hormonális bajaim vannak és azt az addigi módszerekkel nem, lehet orvosolni. Elmondta, hogy az ő módszere biztosan segítene, de sajnos hivatalosan nem alkalmazhatja. Lehetnek mellékhatások melyeket még nem derítettek fel és a tudományos kollégák sem pozitívan állnak az ő eredményeihez, mert lenézik. Nem hiszik el, hogy egy keleti orvos, ráadásul nő jobb eredményeket ér el, mint ők.

Anyámat mindez nem befolyásolta, mert ha veszélyes is a kísérlet mindenképpen ki akar engem gyógyíttatni. (Utólag tudtam meg, hogy miért! ). Nos, beköltöztünk egy bérházba és elkezdődött a kezelések sorozata. Volt három műtétem, különböző folyadékok, infúziók beadása, injekciók garmada. Majd egy év múlva az utolsó vizsgálat után egy szatyornyi gyógyszerrel, a hazatérés. Az egy évnyi távollét sem, anyámnak sem nagynénémnek nem volt gond, mert mind a ketten elváltak voltak. Hogy külföldön miből éltünk? Azt is csak később tudtam meg.