Családi riportok 8. rész - 1. fejezet

Nos ha egy "üzlet" beindul... :)
Ha még emlékeztek a Családi riportok 2. – ben egy srác osztotta meg velem a történetét és ugyan már nem nagyon szoktunk találkozni, mert mindkettőnknek másfelé kanyarodott az élete, de nemrég felhívott, hogy lenne egy új sztorija a számomra. Először azt hittem újra a nővéréről akar mesélni, de hamar kiderült, hogy nem az ő történetük fog folytatódni.
– Nemrég egy új helyen kezdtem el dolgozni és az egyik kolléganőm egy tök jó fej 40 – es nőci. Kissé összegabalyodtunk és egyik szexelésünk után a szokatlan, extrém dolgokról beszélgettünk és, hogy leteszteljem elmeséltem neki a nővéremmel folytatott kapcsolatomat. Egyáltalán nem akadt ki, sőt azt mondta, végre valaki aki hasonló cipőben járt, mint ő. Nekem már elmesélte, de megkérdeztem lenne-e kedve a te gyűjteményedet gyarapítani esetleg. Szóval ha ráérsz valamikor...

Naná, hogy ráértem és mivel a hölgy nem szeretett volna valami nyilvános helyen mesélni, ezért pár nap múlva becsöngettem a megadott címen egy XIII. kerületi panelházban. Mikor ajtót nyitott azt hittem leesik az állam. Kb. 35 évesnek saccoltam, de később kiderült, hogy 42. Vállig érő szőkésbarna haj, gyönyörű zöldes szemek, arcra kissé a Várkonyi Andrea nevű tv – bemondóra hasonlít, csak szebb. Karcsú termet, kb. 170 cm magas és valami gyönyörű kerek cickók. Az elején nem is bírtam másra koncentrálni, csak a dekoltázsára, de miután elkezdte mesélni a történetét...
– Nos hol kezdjem? – kérdezte mikor már kényelmesen elhelyezkedtünk, ital a kezünk ügyében, diktafon bekapcsolva.
– Az elején a legegyszerűbb – válaszoltam egy félmosollyal.
– Na igen, de nem is tudom hol az eleje. Azért megpróbálom. Nekem sajnos nem lehet gyerekem egy orvosi hiba miatt, de a bátyámnak van egy fia akit – mivel ráadásul a keresztanyja vagyok – szinte saját gyerekemnek tekintek. Úgy is szólítottam néha, hogy fiam, ő meg néha viccesen Maminak hívott engem. A legtöbb iskolai szünetet nálam töltötte már gyerekkorától kezdve. A bátyámék örültek, mert így levettem róluk néha a nevelés gondját. Bence örült, mert kiszakadhatott a vidéki életből és megismerhette a fővárosi életet is.