Prágai éjszakák

Már éjfél is elmúlt és én még mindig Prága utcáit róttam. A Vencel tér fényei hívogatóan csillogtak az éjszakában, az árusok sört kínáltak az utcán és vidám cseh fiatalok hangoskodtak mindenfelé. Én viszont egyedül voltam, és ilyenkor az ünnepi hangulat ezt még jobban kiélezi. Két napja érkeztem egy prágai ügyvéd konferenciára, viszont valamit Budapesten hagytam: egy nőt, akit valaha nagyon szerettem és azt hittem ő lesz az „életem párja”. Hát nem így alakult.
Mit tehet egy magányos férfi az „arany városban”, ha lassan éjfél közeledik és mindig nem akaródzik nyugovóra térnie? Egy sztriptíz bárjában kötöttem ki. Rendeltem egy méregdrága whisky és felmértem a terepet. Imádom azt a város, elvileg legális a prostitúció és akár még számlát is adnak. Nem mintha el akarnám könyvelni. De el kell ismerni, hogy sokak számára ez a hely maga a paradicsom, bár a városatyák nem mindig nézik jó szemmel a város e turisztikai attrakcióját.

A csaj, akit kinéztem a pult mellett ült és egy koktélt iszogatott. Vörösesbarna, hullámos haja volt, keleties szeme és érzéki ajkai. Odaléptem hozzá és megkérdeztem, hogy meghívhatom-e egy italra. Tudtam, hogy ebben a bárban ez a „szokásos eljárás”. Bólintását beleegyezésnek vettem arra, hogy közelebb üljek hozzá és megkérdezem a nevét.
– Leila vagyok. – felelte. Biztos nem ez az igazi neve, de mit számított.
– Nos Leila, – tértem a tárgyra – Mennyi?
– Én nem vagyok eladó – mondta sértődötten. Majd felállt és faképnél hagyott. Nem zavart különösebben, tudom, hogy azért vannak itt is olyan lányok, akik nem mindent vállalnak be. Majd kerül másik.
Ültem tovább a pultnál és csak vedeltem az egyik pohár whiskyt a másik után. Már arról is lemondtam, hogy felszedjek egy kurvát, valahogy most egyik sem jött be és ráuntam a vadászatra. Gondoltam, hogy még egy pohár aztán taxival elmegyek a hotelig és kialszom magam. Már éppen mentem volna, amikor leült mellém az említett Leila.
– Rendben van, de csak egy feltétellel. – mondta.
Nahát, mégiscsak kurva, ha már feltételekről beszélünk.
– És mi lenne az, kislány?
– Holnap találkozzunk. És ne legyél részeg. – mondta és egy kis papírra leírt egy címet.
– Jól van, az még belefér. – mondtam.
– És még valami. – folytatta – Ha velem jössz azt kell tenned, amit én mondok. Rendben van? – Mintha a volt csajomat hallanám! – nevettem részegen. – Egye fene. De aztán semmi szadomazo, mert azt nagyon nem csípem.