Amit a távcsövemmel láttam

Két éve júniusban, egyik hétköznap éjjel, egymagamban otthon a szobámban, a számítógép előtt. Szabadságon voltam, és mivel a barátnőim másnap dolgozni mentek, a barátom pedig éjszakás volt azon a héten, egyedül hódoltam az ital élvezetének. Nem sikerült megoldani, hogy egyszerre vegyünk ki szabadságot. Már a második üveg felénél jártam, mégsem volt még kedvem lefeküdni. Mindig ez van, ha nem ágyban fekve kezdek el inni tv – zés közben. De olyankor is csak akkor álmosít el, ha már amúgy is fáradt vagyok.
Ha nem tudom megvárni a késő estét, muszáj kiütésig innom magam, és vállalnom a másnaposságot. Untam már a gép előtt magam, és mivel nem tudtam aludni, gondoltam, sétálok egyet a közeli erdő szélen, hátha az végre lefáraszt. Vittem pár is útravalónak, és a távcsövemet, mert az ital hatására nosztalgiázni támadt kedvem. A budai hegyoldalon lakom. Néhány ház van még fölöttem, aztán már az erdő kezdődik. Gyerekkoromban egy barátnőmmel egyszer felmásztunk az erdőszélén egy fára, és az apja távcsövével figyeltük a várost. Kíváncsi voltam, milyen lehet a budapesti éjszaka onnan nézve. Csak annyira mentem be az erdőbe, ameddig még nagyjából bevilágítottak az utolsó utca lámpái. Volt egy fa, amire könnyen fel lehetett mászni, és majdnem a tetején volt egy ág, amire kényelmesen le tudtam ülni. Gyújtottam egy cigit, bontottam egy , és gyönyörködtem a kilátásban. Aztán az a bizarr ötletem támadt, hogy meglesem a közeli házakat. Úgy 4 – 5 ház volt arrafelé az erdő szélén a látóteremben. Ha jól emlékszem, három házban égett még a villany. Valamivel éjfél után lehetett. A függöny sehol sem volt behúzva. Vicces volt, hogy nem is gondolnák, hogy valaki az erdőből figyelheti őket az éjszaka közepén egy fa tetejéről. Az egyikben egy öreg úr ült a fotelben az egyik emeleti szobában. Egy könyvet olvasott. Ráközelítettem amennyire lehetett, de nem láttam, hogy mit olvasott, viszont az ilyen apró részletektől eltekintve, mindent jól kivehetően láttam. A másik házba nem láttam be rendesen, mert takarta egy fa, de nem is ez az érdekes, hanem amit ezután láttam. Az egyik barátnőm háza volt. Mármint a szüleié, de még ő is ott lakott. Nem gondoltam, hogy onnan az ő házukat is látni fogom, nem őt akartam meglesni, csak így alakult.