Egy rosszul induló reggeli történet

Reggel. Tömeg a metrón. Gondolom mindenki számára ismerős szituáció. Kora tavasz volt így már lekerültek az emberekről a nagy, súlyos téli kabátok és felváltották őket a dzsekik és a pulóverek.
Persze amilyen szerencsém volt, pont a legtömöttebb kocsiba szálltam. Nekem még szerencsém volt mivel sikerült egy sarokba férkőznöm és nem kellett kapaszkodnom, de akik később szálltak fel... azoknak kellemetlen volt.

Valahol a Batthyány vagy a Kossuth térnél vettem észre hogy közvetlen előttem egy nálam fél fejjel alacsonyabb lány állt. Ő is persze préselődött mint mindenki. Egyik keze a kapaszkodón, a másikkal a táskáját fogta. Akkor figyeltem fel rá mikor a két megálló közötti alagútban hirtelen fékezett a kocsi és éreztem amint valami puha a kezemnek nyomul. Ő is már csak egy pulcsit hordott és asszem nadrág volt rajta. Lejjebb nem láttam, már a fenekét se tulajdonképpen, csak a tapintásból következtettem a nadrágra. Körmei azzal az ún. francia manikűrrel volt megcsinálva, az az asszem amikor alulról is, vagy csak alulról festik meg fehérrel a körmüket. Szerintem mindenki tudja mire gondolok. Aránylag hosszú szőkés haja volt. Ezt jól meg tudtam figyelni mivel háttal állt nekem és már szinte a számba lógott, ami zavart ugyan de kárpótolt a kellemes illat ami belőle áradt.

Szóval tipikusan az a lány volt aki a magamfajtákat észre sem veszi. Hogy a fene enné meg őket! Na nem baj. Újabb fékezés, lánypopó újra a kezemnek, de most mikor újra elindult a szerelvény, megpróbáltam otthagyni a kezem. Persze csak a kézfejem volt. Nem is olyan puha! Sőt feszes. Minden pillanatban vártam hogy elhúzódik. De nem, gondolom nem látott benne semmi direktséget.

A kocsi kiért az állomásra, és persze nem szállt le senki csak föl. Na gondoltam egyet megfordítom a tenyerem. Veszteni valóm nincsen mert pofonvágni úgysem tud mivel nem tud megfordulni, haha. Elindult a kocsi és a feszes popsi a tenyeremnek préselődött. Azért gondoltam hogyha valami nagy baj van úgyis a tudtomra fogja adni, de semmi. Talán nem érzi. Arra gondolni sem mertem hogy élvezi.

Szerencsémre úgy látszik a metro folyton pirosat kapott, mert a rövid ászakaszon a két állomás között háromszor is megállt.