Véletlenek pedig vannak!

Máig is örömmel gondolok arra a napra, amikor találkoztam életem legcsodálatosabb nőjével. Huszonkét éves voltam akkor, és magányos, unalmas hétköznapokkal telt az idő. Voltak persze barátaim, de a csajozás sosem volt erősségem. A nagy duma, a merész, határozott fellépés nem az én stílusom volt. Sokkal jobban tetszettek a romantikus pillanatok. Persze én is őrülten vágytam a szex csodálatos érzésére, hiszen ezerrel dolgoztak bennem a hormonok, de a lányok nem vettek igazán komolyan, én pedig nem is mertem kezdeményezni. Gyáva voltam, mi tagadás.
Aznap egy Karácsony esti haverokkal töltött kártyaparti után indultam haza a fiatommal. Hideg, esős idő volt. Valószínűleg az ünnepek miatt a két város között tíz percnyi autózás után még egy teremtett lélekkel sem találkoztam. Pedig nem volt még késő, csak este nyolc körül járt az idő. Egy enyhe kanyar után láttam meg az út szélén álló trabantot és a bal első kerekénél guggoló alakot. Na ez egy defekt, állapítottam meg magamban, és megsajnáltam a bajba jutott autóst. Már el is haladtam mellette, amikor eldöntöttem, megkérdezem, hogy segíthetek-e. Az időmből kitelik, hiszen semmi dolgom. Lefékeztem és visszatolattam, megkerülve az autót mögé álltam, hogy az autó fényszórója a defektes kerékre essen, mégiscsak jobb világosban kereket cserélni. A kerék mellett guggoló alak ekkor felegyenesedett és felém fordult. Csak akkor tudatosult bennem, hogy egy magas, vékony nő áll ott, fényes, lábaira feszülő bőr, vagy valami hasonló fényes fekete nadrágban, boka fölé érő lapos csizmában és szintén fekete derékig érő bőrkabátban. Csak a vékony arca világított a sötétben. Pont ránéztem, amikor az esőtől csapzott haját egy fejmozdítással hátra lendítette. Nagyon bájos volt még így, ázott verébként is az éjszaka sötétjében. Abban a pillanatban megtetszett. Bár nem láttam teljesen tisztán, azért azt örömmel állapítottam meg, hogy Ő egy különleges csaj. Nem csak a nőies öltözködése tetszett, nem csak a vékony hosszú lábai és nem csak a háta közepéig érő sötét haja, hanem az összkép, amit látok. Persze tudtam, hogy egy ilyen nő sosem lehet az enyém. de nem is ez volt a fontos. már az is örömmel töltött el, hogy az utamba akadt.
Gyorsan kiszálltam a kocsiból.