A kalandozások kora - Kitti

Az alább leírt kaland egész fiatalkoromban esett meg velem. Talán a legelső volt. Vagy talán nem... ki emlékszik arra már?
Akkoriban sokat jártunk kirándulni édesapám egyetemi tanszékével. Általában ez egy – egy túrát jelentett havonta, de minden évben volt egy hosszabb kiruccanás is, 3 – 4 napos. A társaságot különösen kedveltem: csupa jókedvű, kellemes felnőtt, akik örültek, hogy végre egy kis szünetet tarthatnak a munkában. Ott voltak persze a gyerekek is. Ők – főleg fiatal szemmel nézve – már kicsit bonyolultabb társaság voltak, s szerencsétlenségemre alig volt köztük egy – két korombeli. Ennek ellenére máig emlékszem, hogy már hetekkel előre vártam ezeket a kirándulásokat. Az egyikre... Aggteleken volt... a szokásosnál több okom van emlékezni.

"Aaah, végem! " – gondoltam magamban, és ledőltem a szocreál hotelszoba egyik meglepően kényelmes ágyára. "Mi a francnak kellett annyit enneeem?! "
– Tele vagy, Lucullus? – kérdezte bátyám, aki hasonló állapotban hevert a szemben lévő ágyon.
– Tele, igen, a segg kérdéseiddel! – vágtam rá dühösen, és a fal felé fordultam.
Aludni akartam, de tudtam, hogy az nem fog menni. És még le se zuhanyoztam!
– Szarul indul ez a tanszéki. – jegyeztem meg.
– Jajj, ne rinyálj már ennyit! – szólalt meg most a húgom – Van medence, jacuzzi, minden, menj le, ejtőzz kicsit!
– Van medence?! – villant meg a szemem – ti rossz testvérek, és ezt eddig nem mondtátok?

A mondatot már állva fejeztem be. Imádtam a vízben elengedni magamat, az élet nagy dolgain (lásd. : lányok) gondolkozni, pihenni. Villámgyorsan felkaptam a fürdőgatyámat, törülközőmet és kiviharzottam a szobából. Máskor elindultam volna felfedezni a szállodát, de most a medencénél semmit sem kívántam jobban. Ösztönösen tájékozódtam a hatalmas épületben, és két sor lépcső meg egy folyosó után egy kis, csempézett teremben találtam magam, ahonnan két, szárnyas ajtó nyílt, mindkettőn kör alakú plexiablak. Ezeken keresztül bal oldalról a világoskék víztükör csillant meg, azonban hirtelen valami elvonta a figyelmemet. Jobb oldalról csilingelő kacagást hallottam, azt a fajtát, amelyről a férfiember egyből valami "jó csajra" asszociál. Odaléptem az ablakhoz, és figyeltem.