Szodoma és Gomora

Nem sokkal a forradalomnak nevezett romániai gengszterváltás után kerültem, kerültünk a világ legmocskosabb helyére. Eleinte nem is képletesen értettem, amikor a barátaimnak írt leveleimbe beszámoltam arról a kis moldvai faluról, ahová apám „eltűnése” után költöztünk. Anyám a leépítéseknek köszönhetően elvesztette állását, és mivel már nem volt, kitől kölcsönt kérjünk a rezsire, eladtuk parányi lakásunkat, hogy a nagynénimhez utazzunk Stancenbe a hegyek közé.
Mari nénit ha kétszer láttam életembe, magas, teltkarcsú nő volt, vastag hájas combokkal és kisebb dinnye méretű mellekkel. Anyám egészen eltörpült mellette, csak hajuk, szemük, hasonlított egymásra. Egy rozoga ARO terepjáróval jött elénk a vonathoz. Én inkább saját bánatommal és dühömmel voltam (még mindig) elfoglalva így csak arra kaptam fel a fejem, amikor hirtelen megragadott és átölelt.
– Szia Feri – csókolta meg az arcomat – hogy megnőttél. Meglátod milyen jól fogod érezni magadat nálunk. Nemsokára kész férfi leszel. Szólíts csak Marinak, nehogy elkezdjél nénizni. Na, kapjátok fel a csomagokat és indulás.
Behajigáltuk a bőröndjeinket a csomagtartóba – az otthoni bútorainkat is kénytelenek voltunk eladni – és Mari néni, bocs, Mari, felbőgette a motort. Olyan sebességgel haladtunk a köves, kátyús szerpentinen, mintha egy rally versenyen lennék. Rémülten bámultam a mellettünk kanyargó feneketlen szakadékot: innen nincs kiút! – sugallta. Örökre eláshatod magad a hegyek között, a barátaid lassan elfelejtenek, és te itt fogsz megöregedni.
– Tévénk persze nincs, de meglátod Feri, milyen szórakoztató itt az élet. Rengeteg munka van a ház körül is. Nyáron nagyon szép itt minden. Szeretsz horgászni? Az a lenti patak – nézett rám – tele van pisztránggal.
– Az utat figyeld kérlek.
– Ne félj kedves, becsukott szemmel is hazatalálok. – mondta és megpaskolta anyám vállát. Tehát? – fordult újra felém.
– Nem igazán.
– Nem baj – legyintet, – majd megszereted. Ha a barlangok érdekelnek abból is, van erre egy jó tucat. Meg aztán miénk talán a legfiatalabb falu az országban. Ez sem akármi.
– Hogy-hogy? – csúszott ki a számon a kérdés.
– Otthon nem mesélték? A 80-as évek elején egy hatalmas víztározót, erőművet akartak ide építeni.