A Kalandozások Kora - Klári
Klárival már jó ideje ismertük egymást. Velem egyidős volt, korábban együtt táncoltunk. Ezalatt jól belém is esett, nekem viszont sajnos sosem jött be annyira, hogy foglalkozzak vele. Nem volt csúnya, de nála szebb lányt sem nehéz találni. Majdnem derékig érő, hosszú barna haja volt, aranyos arca, és telt, de arányos teste. Visszahúzódó, ártatlan típusnak ismerte mindenki, így pasiknál eddig nem igazán járt szerencsével. Sokáig zaklatott, próbált írogatni, összehozni valamit, de szegényke nem sokat értett a kavaráshoz, így rögtön átláttam rajta. Egy idő múlva ráunt és abbahagyta, de ilyenkor elég egyetlen szikra, hogy az egész máglya újra lángra lobbanjon.
Így történt, hogy egy rosszabb pillanatomban talán szánalomból, talán viccből, elhívtam kávézni. Úgy gondoltam, beszélgetünk majd, ő is örül, hogy velem lehet, én is elütöm valamivel az időt. A házunktól talán 200 méterre volt egy cukrászda már ősidők óta, ami vasárnap is nyitva tartott, ezt szemeltem ki magunknak, akkor még minden hátsó szándék nélkül. Szegény teljesen odavolt, mikor felvetettem neki az ötletet, noha próbáltam valahogy burkoltan a tudtára adni, hogy ez még semmit nem jelent.
Eljött hát a nagy nap, ami csak ugyanolyan volt, mint akármelyik másik. Lezuhanyoztam, és mint ilyenkor mindig, a tükörbe néztem. Sportos, de talán kicsit vékony fiatalember nézett vissza rám. "Megteszi" – mondtam magamban. Felvettem valami laza ruhát, de figyeltem, hogy mégis megnyerő legyek, amennyire csak tudok. Beállítottam a hajamat, megborotválkoztam, parfüm, stb. hadd érezzen Klári egy kis törődést, amiből fiúktól nem igazán kap sokat. Vasárnap 10 órára beszéltem vele meg a találkát egy kis téren, ahol kellemesen el lehet időzni, ha esetleg a kávé nem jönne össze. Szokásomhoz híven pontosan negyed órával tíz előtt a helyszínen voltam, és vártam. A pár nappal ezelőtti kalandom jutott eszembe. Egy kis termetű, vékony, sötét hajú leányzó.
Emlékszem, Katinkának hívták, még meg is dicsértem, milyen különleges neve van. Nálam 2 – 3 évvel fiatalabb volt, de ez egyáltalán nem zavart, őt meg még vonzotta is. Valami bulin találkoztunk, és az egyik közeli szórakozóhely mosdójában kötöttünk ki a végén.
Így történt, hogy egy rosszabb pillanatomban talán szánalomból, talán viccből, elhívtam kávézni. Úgy gondoltam, beszélgetünk majd, ő is örül, hogy velem lehet, én is elütöm valamivel az időt. A házunktól talán 200 méterre volt egy cukrászda már ősidők óta, ami vasárnap is nyitva tartott, ezt szemeltem ki magunknak, akkor még minden hátsó szándék nélkül. Szegény teljesen odavolt, mikor felvetettem neki az ötletet, noha próbáltam valahogy burkoltan a tudtára adni, hogy ez még semmit nem jelent.
Eljött hát a nagy nap, ami csak ugyanolyan volt, mint akármelyik másik. Lezuhanyoztam, és mint ilyenkor mindig, a tükörbe néztem. Sportos, de talán kicsit vékony fiatalember nézett vissza rám. "Megteszi" – mondtam magamban. Felvettem valami laza ruhát, de figyeltem, hogy mégis megnyerő legyek, amennyire csak tudok. Beállítottam a hajamat, megborotválkoztam, parfüm, stb. hadd érezzen Klári egy kis törődést, amiből fiúktól nem igazán kap sokat. Vasárnap 10 órára beszéltem vele meg a találkát egy kis téren, ahol kellemesen el lehet időzni, ha esetleg a kávé nem jönne össze. Szokásomhoz híven pontosan negyed órával tíz előtt a helyszínen voltam, és vártam. A pár nappal ezelőtti kalandom jutott eszembe. Egy kis termetű, vékony, sötét hajú leányzó.
Emlékszem, Katinkának hívták, még meg is dicsértem, milyen különleges neve van. Nálam 2 – 3 évvel fiatalabb volt, de ez egyáltalán nem zavart, őt meg még vonzotta is. Valami bulin találkoztunk, és az egyik közeli szórakozóhely mosdójában kötöttünk ki a végén.
Ez csak a történet kezdete, még 10 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
MERT A REMÉNY HALMEG ÚTOLJÁRA!
”Bizse42”