Zitakrónikák 1. rész - Vágyakban összeillünk

Vannak az életben olyan dolgok, amiket sosem vallanál be, de kiderülnek. És vannak, amiket világgá kürtölnél, csakhogy sohasem kerülhetnek napvilágra. Ez a történet, bármily furcsa is, az utóbbi kategóriába esik. 2003 nyara, épp csak elkezdődött a nyári szünet, de ez akkor valahogy nem érdekelt. Pár héttel korábban ugyanis életem első szerelme tizenhetedik születésnapomra szakítással lepett meg.
A dolog megviselt. Nem csoda, kezdő voltam a témában, így nehezen ment a feldolgozás. Az érzelmeim kezelése amúgy sem volt az erősségem. Szóval begubóztam a szobámban, a nyár első hónapját szinte végig ott töltöttem el. Csupán nagy ritkán mozdultam ki haverokhoz, akkor sem mentünk el sehová, csak valamelyiküknél.
A történet egy napsütötte délelőtt vett váratlan és perverz fordulatot. Júliusra hajlott a naptár, amikor tíz óra magasságában felébredtem, szokás szerint álló cerkával. Ha rajtam kívül más is van otthon, nem szoktam így lemenni. Vagy megvárom, míg lelankad, vagy ha olyan a hangulatom, hát magam segítek rajta.
Ám mivel az iskola öt percre volt a házunktól, sosem kellett hétnél előbb felkelnem, viszont szüleim addigra már elmentek dolgozni, a nővérem, Zita pedig az ország másik végébe járt egyetemre, ráadásul munkája is volt, szóval igen ritkán látogatott haza. Így az esetek nagyon nagy többségében egyedül voltam otthon hétköznap reggelente, vagyis a farkammal sem kellett különösebben törődnöm. Ezen a szerdai napon is kikeltem az ágyból, és félálomban, egy szál boxerban lebandukoltam a nappaliba.
Mai napig nem tudom, hogyan felejthettem el, hogy Zita hazajött a nyárra. Akkor már egy hete otthon volt, meg kellett volna szoknom a jelenlétét. Nem tettem, a meglepetés mellbevágó volt. Lábam még alig érintette a puha szőnyeget, amikor belépett a nappaliba a konyhába vezető folyosóról, kezében fagyis vödörrel.
Az érthetőség kedvéért, hadd ejtsek pár szót Zitáról, rólam és a kapcsolatunkról.
Először is, Zita gyönyörű nő. Sokan – köztük jómagam – vélik úgy, hogy legszebb része a dereka alatt található. Lábfejétől a vádliján át a combja mentén a fenekéig majdhogynem tökéletes. Ezzel Zita teljes mértékben tisztában van, így nyaranta csak sortban és miniszoknyában mászkál, míg telente szűkre szabott nadrágokban flangál. Azon a napon például rövid, kék sortot viselt.