Szösszenet 2. rész

Uramtól újabb utasításokat kaptam a találkozó helyéről, és idejéről, valamint a drescodról.
A ruházat: tanga, combfix, bő miniszoknya, feszülő topp, és tűsarkú. A hely: a város határában egy elhagyott épület, és késő délutáni időpont.
Egész héten a félelem-vágyakozás állapotban gondoltam a rám váró élményre.
Tudtam, hogy vigyáz rám, hiszen a késes szeánszunk alkalmával bebizonyította felelőségteljes DOM.
A találkozó napján megfelelően előkészülve, felöltöztem a meghatározott ruházatba kocsi ültem és elindultam a találkozó helyszíne felé. Gyomromban a már megszokott remegés és bizsergés, ahogy fogytak a kilométerek úgy lett a bugyim egyre nedvesebb. A GPS szerint megérkeztem, de csak egy lerobban gyártelepet láttam. Kiszálltam a kocsiból, körbe néztem. A nap forrósága tovább tüzelt, pár nem kimondottan bizalomgerjesztő alak őgyelgett nem messze a kocsitól. Uram azt mondta ne legyen nálam semmi. Mit csináljak a kocsival. Hirtelen ötlettől vezérelve lezártam és a kulcsot a bal első kerék tetejére tettem.
Lassu igazán ringó ribancos járással elindultam a régi bejárat felé. A kapu után észrevettem egy selyem darabot az egyik épület sarkán. Ez csak Uram jele lehet. Haladtam tovább, aztán egy újabb és újabb darabok jelezték a jó irányt.
Egy félre eső kis épület ajtaján találtam meg az utolsót. Egyre inkább remegve, félve léptem az épületben amilyen romos kívülről olyan belül is. Egyszer csak megláttam egy lelógó fényes új láncot, a végén egy igazi bilincsel. Csillogott a fénye, hívogatott és riasztott. Egy jelzés, tudtam nekem szól, és tudtam megint át kell lépnem egy határt. Önként kell kiszolgáltatnom magam Uram kedvére úgy hogy nem is látom nem tudom hol van. Ekkor vettem észre a földön a gondosan becsomagolt kis dobozt.
Odaléptem, leakartam guggolni, hogy felvegyem amikor bevillant, hogy Uram nem így szeretne látni. Nyújtott lábbal hajoltam le érte, ezzel fenekem, bugyim a napvilágra került, és az a bugyi régen nem volt már száraz. De tudtam, hogy Uram ezt akarta látni. A dobozon egy kártya, rajta felirat, Tedd fel.
A dobozban egy szemfedő. Tudtam a dolgomat, remegő lábakkal, görcsben lévő gyomorral feltettem a szemfedőt, magamra csatoltam a bilincset, eligazitottam a szememet fedő anyagot, hogy teljes legyen a fedés és vártam.