Kirándulás a mennyországban

Anna vagyok, 23 éves. Egy Budapest környéki településen lakom, egy emeletes családi házban, a lakópark szélén. Valamikor május elején, az egyik hétköznap reggel benéztem a közeli kávézóba, mert előző nap elfelejtettem kávét venni. Csak pár házzal arrébb van, és már vagy 3 évvel azelőtt megnyitott, de még sosem jártam ott. Amikor beléptem az ajtón, a pult mögött egy 35 – 40 körüli gyönyörű nő, merengő, kicsit szomorkás hangulatban törölgetett egy poharat. Valahonnan ismerős volt. Amikor köszöntem, felnézett, és derűsen üdvözölt. Nem tűnt erőltetettnek a mosolya, láthatóan tényleg felderítette az új vendég érkezése. Azt mondta, én voltam aznap az első, aki betért hozzá, pedig már fél órája nyitva volt. A legtöbbször ilyen tájt már legalább 3 – 4 ember megfordult nála. Bemutatkoztam, és kértem egy szelet pizzát meg egy kávét. Valami régi house mix szólt a hifiből. Mondtam, hogy én is szeretem ezeket a régi house zenéket, jobb, mint a music fm – et hallgatni, aztán elkezdtünk beszélgetni. Már majdnem megkérdeztem, hogy honnan tűnhet ismerősnek, amikor leesett, hogy ki ő. Pár héttel azelőtt egy hétköznap délelőtt, gondoltam kisétálok a telkünkre megnézni, hogy érik e már a cseresznye. Úgy 10 – 15 percnyi gyaloglásra van, a közeli erdős hegyoldalon, egész fönt, a vége fölér majdnem a hegytetőig. Úgy egy – két hete már végre jó idő volt. Kivirágzott a természet, és amikor sütött a nap, jó meleg volt. Ilyenkor szeretek a leginkább kirándulni egy kicsit, mert már pólóban lehet lenni, de még nincs az a nagy kánikula, meg az a rengeteg muslinca. A másik vége felől mentem fel a hegyre, mert van ott egy forrás, és mivel nem nagy kerülő, gondoltam megtöltök pár flakont a friss, tiszta vízzel.
Arrafelé nincsenek telkek, csak az erdő. A hegytetőn van egy tisztás, ahonnan jó messzire el lehet látni. Csak egy kisebb hegy, de nagyon szép a kilátás. Kicsit gyönyörködtem a tájban, aztán elindultam végig a hegytetőn a telkünk felé. Amikor közeledtem az első utcához, mivel az ösvény elég nagy kerülővel vitt volna az utca végéhez, és mivel járható volt az erdőnek az a része, inkább levágtam az utat légvonalban az utolsó telek felé. Látszott, hogy mellette végig tudok majd sétálni ki az utcára.