Nővérszállón 1. rész - Detti

4-5 évvel ezelőtt történt az eset Budapesten. 20 évesen, frissen végezett személy és vagyonőr-ként, egy helyi kórházban kaptam munkát, mint biztonsági őr. Az akkori bérekhez képest nem rossz fizetést ajánlottak, így egyből le is csaptam a lehetőségre. Boldogan vettem át a fekete egyenruhát, amit büszkén viseltem, a munkahelyemen, éreztem, hogy a csapat megbecsült tagja vagyok. Egy nálam idősebbekből álló őrszolgálatba kerültem, 8-an voltunk egy műszakban, 12 órára. A betanulási idő alatt csak nappali beosztásba kerültem, de néhány hét után, épp egy pénteki nap, eljött az első éjszakai műszakom. Úgy döntöttek, hogy ha már én vagyok az újonc, bedobnak a mély vízbe, és a főportáról déli szárnyba, a sürgősségire küldenek éjszakára. Korábban sok történtet hallottam erről, némelyik kifejezetten ijesztő volt. Sokféle alak megfordul éjjelente a sürgősségin, és gyakran az őrnek sem telik eseménytelenül az éjszakája. Egy nagy adag nyugtalansággal, magamhoz ragadtam hát egy rádiót és elindultam leváltani a nappalos őrt. Odaérve olyan baljós, vihar előtti csend fogadott. Nem volt túl nagy tömeg a váróban. A TV be volt kapcsolva.
A nappalos őr átadta a szükséges információkat, majd elment. Éreztem, hogy magamra maradtam. A pultom, a mentőbejárattal szemben volt, a nővérpult pedig, beljebb, a folyosón jobbra. Az ápolók és orvosok, ügyet sem vetve rám haladtak el a pult előtt. Csak tették a dolgukat. Így unalmasan telt az első 3 óra, olvastam, tv-t néztem. Kicsit kezdtem is befásulni, amikor hirtelen kivágódott az ajtó. És szitkozódások, kiabálások közepette, a mentősök egy erősen állapotú férfit toltak be rajta. A betegnek a halántéka, de próbálták lefogni, mert hevesen vergődött a hordágyon. A pillanat töredéke alatt felugrottam, és a segítségükre siettem, amit megköszöntek. Hallottam, ahogy a mentős közli az orvossal, hogy kocsmai verekedésből hozták be az úriembert. Eddig együttműködő volt, a kórház előtt elkezdett tombolni. A doki átvette a papírokat tőle, majd az egész karaván tokkal-vonóval, hordágyastól, betegestől, orvosostól eltűnt a vizsgáló szoba széles tolóajtaja mögött... Én a biztonság kedvéért leültem a váróban, a nővérpult mellé, ha még szükség lenne rám odabenn. Kisvártatva egy halk női hang szólalt meg a pult mögül.
– Lehet, hogy már elmehetsz, ha dolgod van. Ha nem bírtak vele, már úgyis leszedálták.