Egy szerelmi kaland három éjszakája

1. Rövid bemutatkozás
Nem vagyok már mai lány. Idén augusztusban bizony betöltöm az ötvenkettedik évemet, sőt, van egy unokám is. Sokak szerint rendkívül "jól tartom magamat" (isten bizony, nem én találom ki; mások mondják), állítólag nem látszom még talán negyvennek sem, nemhogy ötvenkettőnek. Egyébként „Molnár Andrea” vagyok, végzettségem szerint informatikai mérnöktanár, de nemrégiben kiváltottam az ipart, és mellékfoglalkozásban magánvállalkozóként számítógép-műszerész és felsőfokú programozó lettem, amivel legalább a dupláját keresem annak, mint ami a főfoglalkozású tanári fizetésem.
Ám barátnőim, akikkel egymás között kölcsönösen és bizalmasan kibeszéljük egymás szexkalandjait, vágyait, egyszerűen csak Andi szólítanak. Különben már húsz éve élek egyedül, mint elvált asszony, és őrülten ki vagyok éhezve a szexre. Ennek ellenére nem áll szándékomban soha többet férjhez menni. Hála istennek, már csak egykori férjem, Lukács Mátyás miatt, mivel durva, goromba volt velem. Neki a szexben az okozott örömet, ha üt – vert engem aktus közben. Undorító, perverz szadista volt. Telis-tele voltam kék-zöld foltokkal, annyira, hogy már-már teljesen frigiddé váltam. Matyi után három évig volt egy élettársam is, Miki, őt pedig tudtam volna szeretni egy életen át, dacára annak, hogy tíz évvel volt nálam fiatalabb. Csakhogy ő egy szép napon egyszerűen eltűnt, és ennek már legalább tizenkét éve. Azóta sem jelentkezett, azóta sem hallottam róla semmit. De ne gondoljátok egy percig sem, hogy szűzi életet élek: azért akadnak rövidebb-hosszabb kalandjaim, sajnos, elég ritkán, és masztizni is őrülten imádok, amihez elég gyakran folyamodok.
2. A hirdetés, arra válasz, és vágyakozó várakozás
Nos, barátnőim hosszas unszolására, jóllehet, eleinte nem nagyon tetszett a dolog, rászántam magamat, hogy ha én magam ódzkodom is attól, hogy hirdessek, igenis, válaszolok néhány nekem rokonszenves szexhirdetésre. Bár bevallom nektek őszintén, elég szkeptikus voltam ezzel az egész hirdetés-históriával kapcsolatban, nem igazán bíztam benne. De később rájöttem, hogy voltaképpen semmi bajom nem származhat belőle, vesztenivalóm nincs. Mert hisz' mi is lehet a legrosszabb, ami történhet velem, ezzel kapcsolatban? Az, hogy senkitől egy fia választ sem kapok. Na, bumm, és akkor mi van? Az égvilágon semmi. Folytatom a maszturbálást egyedül, úgy, ahogy eddig is csináltam. Ha eddig jó volt (nem is akármilyen), miért ne lenne jó ezután is? Hát nem? Úgyhogy belevágtam.