És ne vígy minket a kísértésbe

Ildikó már találkozásunk első pillanatában szimpatikus volt számomra. Korban a harmincas éveinek végét járta. Férjezett volt és egy tizenhét évet betöltött leányzó boldog édesanyja. Egy kisebb összejövetelen találkoztam vele először, amelyet az akkori barátnőm szülei tartottak. Már magam sem tudom milyen alkalomból. Talán valaki születésnapja volt akkortájt, de ez történetem szempontjából teljesen lényegtelen, de ami attól a naptól történt velem, az már korántsem volt az.
A szóban forgó hölgy, egy igencsak kihívó kosztümben jelent meg aznap. Mogyoróbarna színei tökéletesen passzoltak barna szemeihez és hajához, mely hullámosan omlott vállaira. Szinte állandóan mosolygott, kivirítva, szemmel láthatóan ápolt fogazatát, melynek fehérsége még szebb küllemet adott kedves arcának. Mélybarna szemei igézően tekintettek rám, miközben kezeivel a válla alá érő haját próbálta, kisebb nagyobb sikerrel, helyére igazítania. Mindenesetre sokkalta fiatalabbnak nézett ki koránál. Ezt valószínűleg fiatalos lendületének és kivételes temperamentumának tudhattam be.
Alakja inkább teltkarcsúnak mondható, mint vékonynak. Persze itt-ott voltak oda nem illő, mondjuk úgy, kisebb feleslegek testének bizonyos pontjain, mely többletek, szemmel láthatóan inkább egyenletesen oszlottak el testének minden porcikáján, amolyan, „van mit rajta fogni” típust kölcsönözve ezzel alakjának. De volt egy bizonyos pont, pontosabban kettő, ahol az átlagosnál kissé nagyobb tömeggel áldotta meg teremtője. Ezek pedig a mellei voltak. Istenem azok a keblek, mit mondjak, csodálatosak, legalábbis azon részei, amelyeket láthatni engedett kihívó ruházatának szégyentelenül mély dekoltázsa. Domborulatainak kidomborodó méreteiből tippelve, csak a fantáziámra támaszkodhattam, mely igencsak meglódult eme látvány hatására. Imádtam a nagy melleket, mindig is odavoltam értük. Bár a jelenlegi partnerem sem panaszkodhatott eme pazar női díszek hiányában, méreteiben meg sem közelíthette e csodás emlők paramétereit.
Férje András, negyvenes éveinek közepén járó, tipikus üzletember volt. Jól disztingvált úriembernek tűnt. Tagbaszakadt férfiember erős kézzel, amelyet kézszorításai alkalmával volt már esélyem nem egyszer megtapasztalni.