Édes unokahúgaim 1-2. fejezet

1. Bevezetés, avagy az én kis családom

Mivel egyke gyerek vagyok, így nekem a legkedvesebb velem egykorú rokonaim mindig is az unokatestvéreim voltak. Összesen nyolc unokatesóm van, ketten apai és hatan anyai ágról. Apám húgának két gyereke van, míg anyukám öccse szintén kettő, bátyja pedig négy utóddal büszkélkedhet. Mindegyikükkel jóban voltam, de a legjobban mégis Csilla nagynéném 2 ikerlányát kedveltem.

Ők voltak Borbála és Nikolett. Megjelenésük mondhatni 99%-ban hasonló volt: sudár, karcsú termet, szőke haj, kék szemek, szép arc és viszonylag hamar kifejlődött másodlagos nemi jellegek, gondolok itt a kerek mellekre és a formás popsikra. Egyedüli különbség talán a hangjukban volt: míg Borinak csodásan lágy magas szopránja volt, addig Niki erős nőhöz illő, kissé mélyebb hanggal bírt.

Azonban amennyire hasonlítottak külsőleg, annyira különböztek belsőleg: Nikolett vadóc, kissé fiús lány volt, rengeteget sportolt és néha kimondottan kereste velem a konfliktusokat, bár a szíve igazából aranyból volt. Borbála finom, csöndesebb teremtés volt és rendszeres edzései ellenére ő mégis a szellemi munkát részesítette előnyben, közben pedig minden ismerősével a harmóniára törekedett. Nekem mindkettőjük jelleme egyaránt imponált, mindkettőjüket imádtam.

Az imádat azonban ha lehet, talán kissé túl gyenge kifejezés arra, ami kifejlődött bennem az irányukba. Azonban hogy mi is ez és miképpen alakult ki hármunk között, az csak a következő öt fejezet elolvasásából fog kiderülni. Annyit azonban elmondok, hogy a szenvedélyek bizony hamar elszabadulnak... Jó olvasást!

2. Niki és én, avagy egy váratlan fordulat

Mikor 17 éves voltam, egy forró nyári napon Niki a szülei átdobták hozzánk egy éjszakára, mivel ők elutaztak és Bori egy barátnőjéhez ment át. Unokahúgommal (mivel ők mindketten fél évvel fiatalabbak, bár testileg jóval fejlettebbek voltak nálam) estig videójátékoztunk, majd miután egy Call of Duty párbajban 3-2-re legyőzött, úgy döntött hogy behajtja rajtam a jussát, mivel abban egyeztünk meg, hogy aki veszít az teljesíti a másik egy kívánságát. Niki gondolkozott kicsit, majd fülig érő szájjal ismertette, hogy mit is kéne tennem a kedvéért.

– Ugye nem bánnád, ha tenned kéne egy kört meztelenül a kertben? – kérdezte és felnevetett, látva a döbbent arcomat.
– Hééé, ez azért túlzás – mondtam.
– Na-na-na, megígérted!