A szilveszteri buli

Üdvözöllek kedves Olvasóm! Claire-nek hívnak. Egy szilveszteri partiról fogok mesélni Neked, amely érdekes fordulatot vett számomra kevéssel éjfél után.

Legjobb barátnőm, Jessica – mindenki csak Jess-nek hívta – vidéki házába szerveztük a bulit. Nem lenne teljes a történet, ha nem mondanék pár szót rólunk, no meg a helyszínről. Jess-szel az első munkahelyemen lettünk jóbarátok. Egy jó nevű autóműhelyben dolgoztam amolyan „minden egyéb” munkakörben: recepciósként, asszisztensként, könyvelőként, bérszámfejtőként, hogy a legfontosabbat, a hivatásos kávéfőzői munkámat ne is említsem. Tudtam, hogy a főnök, Carlos, nem csupán kommunikációs és könyvelői készségeimért alkalmazott. Huszonegy évemmel, hosszú, természetes szőke, hátközépig érő hajammal, azúrkék szemeimmel – minden bizonnyal a német felmenők öröksége –, középmagas és nőiesen vékony testalkatommal bizonyára én is besegítettem a cégnek jó pár visszajáró hímnemű ügyfelet szerezni. Az egy évvel idősebb Jess-szel a tűz és víz párosa voltunk: én az érinthetetlen északi királynő, ő a szenvedély buja és tüzes déli istennője. Spanyol öröksége – sötét haj, tüzes barna szemek, kissé kreol bőr, telt mellek, érzéki hátsó – megbolondította az angol férfiembereket, Jess pedig imádott flörtölni. Már-már falta a férfiakat, míg én többé-kevésbé pasi nélkül éltem életem – valahogy túl „hideg szépség” voltam a legtöbb férfi számára; csodáltak, legeltették rajtam a szemüket, de aztán majdnem mindig ennyiben is maradt a dolog.
Jess-nek persze akadt még egy erős ütőkártyája: Carlos egyetlen lányaként aktívan dolgozott a műhelyben mint – nem fogjátok kitalálni – autószerelő. Imádta az autókat: javítani, és még inkább tuningolni őket. A pasiknak ez a kombináció – tüzes latina autószerelő lány tökéletes idomokkal, aki ráadásul mindig nyitott egy kis flörtre – olyasminek bizonyult, mint Micimackónak a méz... Ennek ellenére nem irigykedtem rá, az én libidómat kielégítette az övéhez képest jóval szerényebb számú pasi. Viszont, természetesen, mindig kibeszéltük az aktuális hódításainkat – na jó, jobbára az övéit. A trécselésben az is nagy segítséget jelentett, hogy megismerkedésünkkor én elég jól beszéltem spanyolul (még az iskolában tanultam), ő pedig tűrhetően németül (Németországban gyakornokoskodott egy ideig egy autótuning-műhelyben).